Demény Ottó: Híd

Híd - annyi csak - két rét között
két árva partot összeköt
alatta pár lépésnyi árok
mélyén kékhátú víz szivárog

néhány cövek pár deszkapalló
a réseknél szilánkká foszló
pereg a vízbe morzsaléka
kapkod utána álmos béka

karfája is csak egyfelől
az is lassan kifele dől
a víz fölött láthatni árnyát
ha túl a napot már lerántják

híd mégis a táj pöttöm lelke
a távolság fonálkeresztje
emberi szándék - áthaladni
egyik partról másikra jutni

a szép hajnal bearanyozza
dűlt korlátját beharmatozza
pallóit meghinti sugárral
parázzsal piros lángolással