Demény Ottó: Vers a költészethez

Nem kértelek csak elfogadtalak,
mert dolgozni akartam s te jutottál
nekem, hogy mint többiek e földön,
megőrizhessem én is magamat.

Már férfi voltam, tudtam ízeit
a mély örömnek s múló szenvedésnek,
így engem nem tudtál becsapni,
mint lelkendező kamaszaidat.

Mert azt tettem csak, amit tenni kellett
s ritkán éltem díszes játékaiddal.
Versz, mint a tenger a part köveit,
összesimulunk s megállítalak.

És így lesz mostmár ameddig csak élek.
Nem haszonért s nem hiúságokért,
de mert te vagy a dolgom, amit egykor
vállalnom kellett s vállalok örökkön.