Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Dragomán György: The Bathing Suit (Part of the novel 'Máglya') (A fürdőruha (részlet a Máglya c. regényből) Angol nyelven)

Dragomán György portréja

A fürdőruha (részlet a Máglya c. regényből) (Magyar)

Az osztályban mindenki arról beszél, hogy a hétvégén megnyit a strand, már töltik fel vízzel a medencéket. A folyó még túl hideg a fürdéshez, de a medencék vize gyorsabban felmelegszik, ha ilyen szép marad az idő, akkor vasárnapra már jó lesz, lehet rendesen úszni meg ugrálni. A fiúk fogadkoznak, hogy mind kimennek, arról beszélnek, hogy ki hányas trambulinról fog szökni, a hármasról, az ötösről, a hetesről, a tízesről.
A lányok közül is sokan mondják, hogy menni fognak, Krisztina a leghangosabb, azt mondja, kapott egy új fürdőruhát, egyenesen Olaszországból, tiszta piros, az oldalát és a melltartó háromszögeit kicsi aranyláncok tartják, nagyon-nagyon szép, és nagyon jól is áll neki, tudja, hogy nehéz elhinni, de ebben még annál is szebb, mint a rókabundájában, de majd vasárnap meglátjuk, mert abban fog menni, ő lesz a legszebb lány az egész strandon. Ahogy ezt mondja, rám néz, és az van a szemében, hogy én úgysem leszek ott, nekem nincs is fürdőruhám. Elfordulok, látom, hogy Iván Krisztinát nézi, a szeme Krisztina blúzára tapad, tudom, hogy éppen elképzeli magának abban a gyönyörűséges piros fürdőruhájában.
Nincs fürdőruhám, igazi rendes melltartós nem is volt sose, hanem csak egy halacskás kék fürdőbugyim, akkor vette Anya, amikor hétéves koromban tengerre mentünk, nem tudom, mi lett vele.
Amikor hazaérek, mondom Nagymamának, hogy a hétvégén megnyílik a strand, és el akarok menni, kérem szépen, hogy engedjen el, és adjon pénzt fürdőruhára. Nagymama azt mondja, nem bánja, ha akarok, elmehetek, de új fürdőruha nem kell, majd megnézi, úgy emlékszik, hogy megvan még valahol Édesanyám egyik régi fürdőruhája. A múltkor, amikor rakodott, látta is valahol.
Mondani akarom, hogy az nem lesz jó, az csúnya lesz és régi lesz, de inkább nem szólalok meg.
Ahogy a leckémet írom, hallom, hogy Nagymama a szekrényben pakol, tudom, hogy a fürdőruhát keresi, azt kívánom, hogy bár ne találná meg. Mondogatom is magamban, bár ne találná meg, nem tudok a leckére figyelni, a füzet leghátsó oldalára lapozok, leírom, hogy bár ne találná meg, egyszer, kétszer, sokszor, már majdnem betelik a lap. Nagymama tovább keres, a fiókokat húzogatja. Új lapot kezdek, már az is majdnem félig van, amikor hallom, hogy Nagymama sóhajt egyet, és becsukja a szekrény ajtaját.
Csend van, a mondat felénél állt meg a kezemben a toll, várom, hogy Nagymama megszólaljon. Megköszörüli a torkát, aztán a nevemet mondja, és azt, hogy úgy látszik, rosszul emlékezett, mert mégse találta meg, ahogy ezt hallom, becsukom a füzetet, mosolygok, hangtalanul azt kiáltom, jaj de jó, de akkor Nagymama megint megszólal, azt mondja, azért ne búsuljak, mert talált valami mást, egy kicsit öreges, de amilyen szép vagyok, nekem biztosan jól fog állni. Menjek és nézzem meg. Alig tudok megszólalni, de aztán mondom, hogy mindjárt, csak befejezem a matekleckét, hallom, hogy egészen karcos a hangom. Kinyitom a füzetet, áthúzom a mondatot, amit olyan sokszor felírtam egymás alá, marokra fogott tollal firkálom a lapot, a toll hegye átszakítja, nem érdekel, firkálok tovább, a lapot nézem, próbálok mélyeket lélegezni.
Hallom, hogy közben Nagymama azt mondja, mi lesz már, nem megyek? Mondom, hogy de, máris, leteszem a tollat.
A fürdőruha még sokkal rosszabb annál is, mint amire számítottam, egyrészes, fekete. Nagymama a fotel támlájára terítette, hogy jobban lássam, a ruha vállát és a kerek fekete nyakkivágását fekete csipkefodrok díszítik, olyan, mintha egy rövid ujjú trikót összevarrtak volna egy fekete bugyival, a mellén fekete rózsák, nem tudok nem fintorogni, annyira ronda. Nagymama szerencsére nem veszi észre, mert a fürdőruhát nézi, azt mondja, nem tudja, honnan van, egyáltalán nem emlékszik rá, szokatlan, de azért szép, kíváncsi, hogy fog állni nekem.
A ruhát nézem, nem tudom levenni róla a szemem. Amikor végre megszólalok, nagyon halk a hangom, azt mondom, hogy szerintem ez nekem nagy lesz. Nagymama azt mondja, amíg nem próbálom fel, addig nem fogom megtudni, tessék, menjek ki a fürdőszobába és bújjak szépen bele. Meglátom, hogy milyen jól fog állni, menjek és ne vágjak itt pofákat, ne higgyem, hogy nem látta, mert látta. Leveszi a fotelről, a kezembe adja.
Nem tudom, milyen anyag, rugalmas, mintha frottír lenne, de a tapintása egészen másmilyen, érdes és undorító. Beviszem a fürdőszobára, becsukom az ajtót, a fürdőruhát a mosógép tetejére dobom. Levetkőzöm, a lehajtott vécéülőkére teszem a ruháimat. A bugyimat nem veszem le. A hideg csempétől fázik a talpam, a tükör elé állok, hátralépek, hogy jobban lássam magam. Elképzelem, hogy piros fürdőruha van rajtam, rendes bikini, olyan, amit aranyláncok tartanak össze. Megfogom kétoldalt a bugyim oldalát, összecsippentem.
A mosógépre nézek, az összegyűrt fekete fürdőruhára. Odamegyek, leveszem a mosógépről, még megfogni is utálom. Az jut eszembe, hogy talán nem is kéne felvenni, elég lenne, ha csak magam elé tartanám. Nem lehet, Nagymama úgyis látni akarja majd. Egy pillanatig nem is tudom, hogy hogy kéne felvenni, aztán megfogom a nyakán a fodrokat, érzem, hogy gumírozott, széthúzom. A fekete anyagból enyhe dohszag árad, nem akarom a bőrömön érezni, mégis belelépek, fél lábon egyensúlyozok, a másik lábam is beledugom, az anyag érdes, végigdörzsöli a combom belső oldalát. Milyen jó, hogy a bugyim magamon hagytam. Lenézek, a ruha ott a mellem alatt, a hasamon, csupa összegyűrt fekete rózsa és fodor. A két fodros ujj úgy lóg le a derekamról, mint két törött madárszárny. Odanyúlok, meghúzom az egyiket, hogy legyen helyem beledugni a kezem, a ruha fodraiból savanyún száll felfele a dohszag. Felhúzom a vállamra, aztán a másik kezemre is, érzem, hogy az anyag körbefogja a felsőtestem, feszül a mellemen, nem nagy, és nem is kicsi, pont jó.
A tükörre nézek, aztán rögtön behunyom a szemem. Az nem én vagyok ott. A ruha hurkákban ül a testemen, a rózsák úgy lógnak le róla, mintha hatalmas fekete szemölcsök lennének, a fekete fodrok körbefogják a combjaim, a karjaim és a nyakam. Kinyitom a szemem, a ruha nyakát nézem, a fodrok közül egy hosszú cérna lóg ki, a nyakamra tapad. A ruha rám feszül, szorít, nem kapok tőle levegőt. Nem én vagyok a tükörben, az ott egy gyerekarcú öregasszony, görnyedten és szégyenlősen áll. Látom, hogy kipirul és aztán elvörösödik az arcom, úgy érzem, hogy mozdulni se tudok. A ruha szorít, éget. A cérnaszál olyan a bőrömön, mint egy mély ránc, viszket tőle a nyakam.
Lassan kihúzom magam. A ruha szorít, de én erősebb vagyok. A tükör alatt a polcon meglátom Nagyapa borotváját, odanyúlok, megfogom a sárga csontnyelet, a borotvából egy rézszínű kígyófarok áll ki, ráteszem a hüvelyujjam, a borotva kinyílik, a homorú penge aranyszínű, csak az éle szürke. Ahogy a nyakamhoz érintem a penge fokát, meglátom a homorulatában a fejjel lefelé fordított arcom, a bőröm aranyszínben sugárzik. Lecsippentem a cérnát a bőrömről, azonnal elpattan, ahogy a penge hozzáér, borzongás nyilall belém. A tükörben nézem magam, az ujjaim a fekete csipkébe markolnak. A penge magától mozdul, elkezdi levágni a csipkét a ruháról, az anyag megnyúlik és serceg, ahogy kibukkan alóla a penge, a borotva lejjebb csúszik a bőrömön, tenyérnyi széles csíkot hasít ki a fürdőruhából, látom, hogy a rózsák a földre hullanak, az anyag alól kibukkan a mellem, aztán a hasam, a köldököm, a bugyim. A bőröm mindenhol fehér és sima. Nézem magam, az egyik mellbimbóm megkeményszik, hegyesen előremered, látom, hogy megmozdul a szám, hangtanul suttogok valamit, leolvasom a számról. Azért is én vagyok a legszebb az osztályban.
Lenézek, a fürdőruha egy kupac fekete fodor és rongy csak a kövön, az egyik fekete rózsa arrébb gurult, visszarúgom a többihez.
A gyűrött anyagot nézem, olyan, mint egy csupa sár felmosórongy, az jut eszembe, hogy ennek annyi, ezt már nem lehet se megvarrni, se visszacsinálni. Mosolygok. Nagymama meg fog szidni, de nem érdekel.
A nyitott borotva még mindig ott a kezemben, bedugom oldalt a bugyim alá. Kifele mozdítom, a bugyi megfeszül, kirajzolja a penge élét, billentek egy kicsit a borotván és felfele húzom, kibukkannak a gumi kis fehér szálai, aztán végigszalad a vágás az anyagon, a másik oldalon is elvágom, a bugyi a földre csúszik a combjaim között, a csempére hull. Hátralépek, tetőtől talpig látni akarom magam, a mellem, a hasam, a köldököm, a derekam, a szőröm fekete háromszögét.
Rég nem néztem meg magam egészen pucéron, sokat változott azóta a testem. A fejem fölé emelem a két karom, látom, hogy emelkednek a melleim, hogy mozdulnak a bordáim a bőröm alatt, lassan lábujjhegyre állok, megfeszül a hasam. Megnyalom a szám, mosolygok. Nem jó, túl vidám. Hidegen és szigorúan akarok mosolyogni, hidegebben és szigorúbban annál, ahogy Krisztina mosolygott, arra akarok gondolni, hogy szép vagyok.
Egyszer csak azt érzem, hogy néz valaki. A tükörben meglátom Nagymamát, ott áll a fürdőszoba ajtajában, nem vettem észre, hogy kinyitotta, nem vettem észre, hogy bejött.
Összerándulok, az egyik karomat gyorsan keresztbe teszem a melleim előtt, a másikkal lent takarom el magam, a nyitott borotva még mindig ott a kezemben, majdnem megvágom vele a hasam, de közben tudom, hogy Nagymama mögöttem áll, látja a fenekem. Próbálok elfordulni.
Nagymama elnéz mellettem, a fekete rongykupacra, azt mondja, úgy látja, hogy ez a fürdőruha nem vált be.
Érzem, hogy elpirulok, mondani akarom, hogy én csak a kilógó cérnát akartam levágni, nem akartam egészen tönkretenni, de mikor megszólalok, csak annyit mondok, hogy nem voltam benne szép.
Nagymama orrán összefutnak a ráncok, aztán egyszerre nevetni kezd. Úgy nevet, hogy rázkódik bele a teste, közben odalép hozzám, kiveszi a kezemből a borotvát, becsukja, visszateszi a polcra.
A nevetésétől még jobban zavarba jövök.
Nagymama azt mondja, semmi se változik, a kislányok, mióta a világ világ, mindig nagylányok akartak lenni.
Mondani akarom, hogy nem vagyok kislány, de inkább hallgatok.
Nagymama azt mondja, ha tudnám, hogy milyen szép vagyok, ha úgy láthatnám magam, ahogy mások látnak, levegőt se kapnék, csak állnék és csodálnám magam. Odalép a vécéhez, felnyalábolja róla a ruháimat, azt mondja, tudja, hogy úgyse hiszem el, ő se hitte el annak idején.
A kezembe nyomja a ruhakupacot, azt mondja, biztos nagy sikert aratnék, ha így Évakosztümben parádéznék a strandon, de most azért jobb lesz, ha felöltözöm. A fürdőruha maradványai meg mehetnek szépen a rongyoszsákba, hátha egyszer még jók lesznek valamire.
Kimegy a fürdőszobából, gyorsan felöltözöm. Felveszem a földről a szétvágott bugyit, azt gondolom, szerencse, hogy Nagymama legalább ezt nem vette észre. A szoknyámnak nincs zsebe, a bugyit a pulóverem ujjába dugom.
Nagymama visszajön a zsákkal, a földre teszi, int, hogy tegyem bele a rongyokat. Leguggolok, oda se nézek, úgy gyűröm bele. Amikor kész vagyok, bekötöm a zsák száját, aztán sokáig mosom a kezem a csap alatt, közben Nagyapa becsukott borotváját nézem. Észreveszem, hogy a csontnyelet rézberakás díszíti, egy tonettszéken kuporgó, pofaszakállas majmot ábrázol, a borotvát nyitó fémciráda, amit először kígyófaroknak néztem, igazából a majom székről lelógó, hosszan tekergő farkának a vége. A majom vigyorog, egyik mancsával a szakállát simogatja.
Kiviszem a rongyoszsákot a konyhába, furcsa így járni, hogy nincs bugyi a szoknyám alatt. Nagymama int, hogy vigyem vissza a zsákot a kamrába.

(Ez itt egy részlet a Máglya című regényből. A regény monológ, többnyire a tizenhárom éves Emma beszél benne. De néha a Nagymamája is megszólal.)



FeltöltőN.Ullrich Katalin
Az idézet forrásahttp://gyorgydragoman.com

The Bathing Suit (Part of the novel 'Máglya') (Angol)

In the class everyone talks about the beach, it’ll open at the weekend, the pools are being filled up. The river is yet too cold to bathe in, but the water of the pools gets warm faster, if the weather stays like this, it’ll be good by Sunday, one can really swim and jump in it. Boys promise to go, all of them, they talk about which diving towers they’ll bounce off, from number three, five, seven, ten.
Many of the girls also say they’ll go, Krisztina is the loudest, she says she’s got a new bathing suit straight from Italy, it’s all red, the sides and the bra are held by tiny golden chains, it’s really very beautiful and suits her very well, she knows it’s hard to believe, but it makes her even more beautiful than her fox-fur coat, but we’ll see it on Sunday because she’s going to wear it then, she’ll be the most beautiful girl on the whole beach. As she speaks she looks at me, and her eyes suggest that I surely won’t be there, I haven’t got a bathing suit. I look away, I can see that Iván’s watching Krisztina, his gaze is fixed on her blouse, I know he imagines her in that wonderful red bathing suit.
I have no bathing suit, I’ve never had one with a real bra, I only had blue bathing pants with a fish-pattern, Mom bought them when I was seven and we went to the sea, I don’t know what’s become of it.
When I get home, I tell Grandma that the beach will open at the weekend, and I want to go, I ask her, please, let me go and give me some money for a bathing suit. Granny says, she doesn’t mind my going if I want to, I can, but I don’t need a new bathing suit, she’ll see, she remembers seeing an old bathing suit of my mother’s. The other day as she was tidying up the house she saw it somewhere.
I want to say it won’t do, it’ll be ugly and old, but I rather say nothing.
As I’m writing my homework, I can hear Grandma rummaging through the wardrobe, I know she’s trying to find the bathing suit, - I wish she didn’t. I keep saying to myself, I wish she didn’t find it, I can’t concentrate on my homework, I turn to the very last page of my copy-book, and write, I wish she didn’t find it, once, twice, many times, the sheet is almost full. Grandma keeps on searching, she opens one drawer after the other. I start a new page, I’ve written a little less than half of the sheet when I hear Grandma sighing and closing the wardrobe.
Silence around, at the middle of the sentence the pen stopped in my hand, I wait for Grandma to say something. She clears her throat, then calls my name, and says it seems she didn’t remember properly, because she still didn’t find it, and as I hear it, I close my copy-book, smile, shout mutely, oh, great, but then Grandma starts speaking again, and says I shouldn’t feel sad about it, because she’s found something else, it’s a little bit oldish, but beautiful as I am, I’ll definitely look good. I should go and see it. I can hardly get out a word, but then I say, coming, I just finish my maths homework, I hear my voice quite scratchy. I open my copy-book, cross the sentence I’ve written so many times after one another, I scrawl on the sheet with my pen gripped tightly in my hand, the tip of the pen pierces the paper, I don’t mind, I keep on scrawling, I watch the sheet, I try to take deep breaths. 
I can hear meanwhile Grandma asking, what then, am I not going? I say, I do, right away, I put the pen down.
The bathing suit is much worse than I expected, one-piece, black. Grandma laid it on the back of the armchair for me to see it better, the shoulders and the black, round neck-line is trimmed with black lace-ruffles, it’s like a short-sleeved undershirt sewn together with black panties, black roses on the breast part, I can’t help making faces, it’s so ugly. Fortunately Grandma doesn’t notice, because she’s looking at the bathing suit, she says she doesn’t know where it’s from, doesn’t remember at all, it’s unusual, but beautiful, she wonders how it’ll suit me.
I stare at the suit, I can’t take my eyes off. When at last I start speaking, my voice is very silent as I say I think it’ll be too big for me. Grandma says until I try it on, I won’t know, so now I should go into the bathroom and slip into it. I’ll see how perfectly it’ll suit me, I should go and not make faces, I shouldn’t think she didn’t see it, because she did. She takes it from the armchair and puts it in my hands.
I don’t know what material it is, it’s kind of stretchy as if it was terrycloth, but it feels absolutely different, it’s rough and disgusting. I take it into the bathroom, lock the door and throw the bathing suit onto the washing machine. I take off my clothes and put them on the toilet seat. I don’t take off my panties. My feet are freezing because the tiles are cold, I stand in front of the mirror, step a little back to be able to get a better view of myself. I fancy wearing a red bathing suit, a proper bikini, the kind held together with golden chains. I grab and pinch both sides of my panties. 
I look at the washing machine, at the creased black bathing suit. I go there, take it off the washing machine, I even hate touching it. I think perhaps I needn’t even put it on, it would also do/be enough to hold it in front of me. I can’t, I’m sure Grandma will want to see it. For a second I don’t even know how to put it on, then I grab the frills on its neck, I feel it’s elastic, I stretch it. The black fabric smells a bit musty, I don’t want to feel it on my skin, but still I step into it, I balance on one leg, I also get the other leg into it, the fabric feels rough, it rubs the inner part of my thigh. How lucky I left my panties on. I look down, the dress under my breasts, on my belly is nothing but creased black roses and frills. The two frilly sleeves hang down from my waist like two broken bird-wings.I reach there, pull one of them to have enough space to get my arms into it, musty smell comes sourly from the frills. I pull it onto my shoulders, then onto my other arm, I feel as the fabric encloses the upper part of my body, it’s tight on my breasts, neither too big, nor too small, perfectly fitting.
I look at the mirror, then immediately I close my eyes. That’s not me there. The dress makes fat folds on my body, the roses hang down from it like huge black warts, the black frills run around my thighs, arms and neck. I open my eyes, watch the neck of the dress, there’s a long thread coming out of the frills, it sticks to my neck. The dress feels tight on me, too tight, I can hardly breathe. That’s not me in the mirror, that’s an old woman with a child’s face standing and stooping there shyly. I see may face blush then grow red, I feel I can’t move. The dress strangles me, it burns. The thread on my skin is like a deep wrinkle, it makes my neck itch.
Slowly I straighten myself. The dress is tight, but I’m stronger. Under the mirror on the shelf I notice Grandpa’s razor, I reach there, grasp the yellow horn-handle, there’s a copper-coloured snake-tail jutting out, I put my thumb on it, the razor opens, the concave blade is golden-coloured, only its edge is grey. As I touch my neck with the edge of the blade, in its concavity I catch sight of my upside-down face, my skin glows in golden colour. I pinch the thread off my skin, it snaps as soon as the blade touches, it makes me shiver. I watch myself in the mirror, my fingers seize the black lace. The blade moves automatically, it starts cutting the lace off the dress, the fabric stretches and sizzles as the blade appears, the razor slips lower on my skin, it rips a pretty wide band out of the bathing suit, I can see the roses falling on the floor, my breasts slip out from under the fabric, then also my belly, my navel, my panties. My skin is white and smooth all over. I watch myself, one of my breast-nipples stiffens, it spears up, I can see my lips starting to move, I whisper something soundlessly, I read it from my lips. For all that, still I’m the most beautiful in the class.  
I look down, the bathing suit is merely a heap of black frills and cloth on the tiles, one of the black roses has rolled a bit farther, I kick it back to the others.
I watch the crumpled fabric, it’s like a floorcloth covered all over in mud, I think that’s that, it can’t be sewn or undone. I smile. Grandma will scold me, but I don’t care.
The open razor is still in my hands, I hide it under my panties at the side. I turn it outwards, the panties tighten and show the edge of the razor, I give it a bit of cant and pull it upwards, the small, white parts of the elastic thread appear, then the cutting runs along the fabric, I also cut the other side, the panties slip down between my thighs onto the tiles. I step back, I want to see myself from top to toe, my breasts, my belly, my navel, my waist, the black triangle of my hairs.
It’s a long time since I last watched myself all naked, my body has changed a lot since then. I hold both arms high above my head, I see my breasts lift, my ribs move under my skin, slowly I stand on tip-toe, my belly tightens. I lick my lips, smile. Won’t do, too cheerful. I want to smile coldly and strictly, colder and stricter than Krisztina did, I want to think I am beautiful. 
Suddenly I feel being watched. In the mirror I see Grandma standing in the door of the bathroom, I didn’t notice she had opened it, I didn’t notice she had come in.
It made me shudder, I put one arm across in front of my breasts, with the other I cover myself underneath, the open razor still in my hands, I almost cut my belly with it, but in the meantime I’m aware that Grandma is standing behind me, and she can see my butt. I’m trying to turn away.
Grandma looks past me at the heap of black shreds, she says she can see this bathing suit hasn’t come through.
I feel turning red, I want to say I just wanted to cut the thread that was hanging out, I didn’t want to spoil it totally, but when I start to speak, I just say I wasn’t beautiful in it.
Wrinkles gather on Grandma’s face, then suddenly she starts laughing. She laughs so much that her body shakes, she steps to me, takes the razor out of my hands, closes it, puts it back onto the shelf.
Her laughing makes me even more embarrassed
Grandma says nothing ever changes, since the world began small girls have always wanted to be big girls.
I want to say I’m not a small girl, but I rather keep silent.
Grandma says if I knew how beautiful I am, if I could see myself as others see me, I’d just stand there short of breath and admire myself. She steps to the toilet, packs up my clothes, she says she knows I don’t believe it, she didn’t either in her days.
She puts the heap of clothes in my hands, she says I’d surely be a great success if I showed off like that in the attire of Eve on the beach, but now I’d better get dressed. The remnants of the bathing suit should be put into the rag-sack, they may come in handy one day.
She leaves the bathroom, I put on my clothes quickly. I pick up the panties cut into pieces from the floor, I think lucky for me Grandma didn’t notice at least them. My skirt has no pockets, I hide the panties into the sleeves of my jumper.
Grandma comes back with the sack, puts it onto the floor, shows that I should put the rags into it. I sit on my heels, don’t even look at them, I tuck it all into the sack. When I’m ready, I tie the sack, then while I wash my hands long at the basin, I watch Grandpa’s closed razor. I notice the horn-handle is decorated with inlaid copper pieces, it shows a bewhiskered monkey huddling up on a Thonet chair, the metal ornament that opens the razor and which I first thought was a snake’s tail is in fact the end of the monkey’s tail hanging from the chair and winding long. The monkey is grinning and stroking its moustache with one paw.
I take the sack with the rags into the kitchen, it’s so strange to walk without panties under my skirt. Grandma motions me to take it back to the cubbyhole.

(This is part of the novel: Máglya (Pyre). It is mainly a soliloquy by the thirteen-year-old Emma. Sometimes her grandmother speaks as well.)



FeltöltőN.Ullrich Katalin
Az idézet forrásaN. U. K.

minimap