Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Egervári József: Al margine di una conversazione (Egy beszélgetés margójára Olasz nyelven)

Egervári  József portréja

Egy beszélgetés margójára (Magyar)

Majd egy lelkész
megvilágosít,
mondták,
hogy van Isten,
van ajándék a
kilincsen,
van kérdés
és van válasz,
legyen bár vézna
vagy vállas,
okos,
netán bugyuta,
mindegy,
csak legyen
tolerancia;
majd megvilágosít
a „könyvek könyve”,
ártatlan gyilkosok
és bűnös áldozatok
könnye,
vagy tán a hallgatás,
esetleg a beszéd,
hisz nem elég tudni,
látni is kell a 
Koponyák hegyét –
csak sejteni lehet,
hol a hiba,
főleg, ha nincs elég
tolerancia;
de majd megvilágosít
a halál,
akkor nem számít már
a száj, a háj, a báj,
bár bennem is ott
a félelem,
így végzi mindenki,
nem csak az istentelen,
telve reményekkel a
párnaciha,
a megértésben nem segít
a tolerancia;
ám csodás e kétség
és gyönyörű rejtelem,
Isten itt van,
vagy túl a hegyeken?
vagy a virág kelyhében
és illatában,
a vihar esőcseppjeiben
pólóban és esőkabátban?
netán Isten te vagy,
meg én,
mint finom,
titokzatos csók a
mindenség lehúnyt
szemén?...
Én nem tudom,
gyarló létem
mire elég,
isteni vagy emberi
részecskék bitorolják e
szívem helyét,
s ha elég erős a vágyam,
örökké élek e
halálra szántan,
és azt sem tudom,
hogy bennem
hol az Isten,
csak valamerre megyek,
s valahonnan jöttem;
de ha ez a dolga,
biztosan megbocsát,
de ha az is dolga,
lesznek még csodák,
s ha embernek teremtett,
megérti minden
gyarló vágyam,
embernek teremtett,
s én itt vagyok,
halálra szántan...



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásaa szerző

Al margine di una conversazione (Olasz)

Poi un prete
t’illuminerà,
dissero,
che Dio esiste
e sulla maniglia,
v’è un dono,
esiste la domanda
ed esiste la risposta,
che sia mingherlino
o robusto,
intelligente
casomai stolto,
fa lo stesso,
importante che ci sia
tolleranza;
t’illuminerà
il “libro dei libri”,
le lacrime degli assassini innocenti
e di vittime colpevoli,
forse anche il silenzio
caso mai il discorso,
infatti non è sufficiente sapere,
bisogna anche vedere
il monte dei Teschi –
si può solo intuire
dov’è la mancanza,
soprattutto
se non v’è tolleranza:
ma poi t’illuminerà
la morte,
allora non conterà più
la bocca, il fascino, l’adipe,
sebbene anch’io
abbia terrore,
tutti faranno la stessa fine,
non solo il miscredente,
la fodera del cuscino
è piena di speranza,
nella comprensione non aiuta
la tolleranza;
tuttavia questo dubbio è miracoloso
e il mistero è stupefacente,
Dio è qui
o è oltre le montagne?
o forse nel calice del fiore
e nel suo profumo,
nelle gocce di pioggia della tempesta,
nella maglietta e nel mantello?
forse Dio sei tu
ed io,
come un delizioso
misterioso bacio,
sugli occhi socchiusi
dell’universo?...
Io non so
la mia esistenza fragile
quanto vale,
se il posto del mio cuore
è usurpato dalle
particelle divine e umane,
se il mio desiderio è abbastanza forte,
se vivrò in eternità
destinato alla morte,
e non so neppure,
dentro di me
dove si trova Dio,
sto andando da qualche parte,
e da qualche luogo son arrivato;
ma se il suo compito è questo
mi perdonerà di certo,
e se il suo compito anche quello,
ci stupirà con qualche altro prodigio,
e se mi aveva creato come uomo,
capirà ogni mio
incauto desiderio,
mi aveva creato come uomo,
dunque io son qui
per la morte destinato…



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap