Sajnos (Magyar)
Tudósok állítólag felfedezték az atomokban az isteni részecskét, engem meg kétség gyötör, nem látom fényességem, se nagyon, se szerényen, szürke a hentes és búskomor, a kocsmáros sárga ugyan, de annak oka a mája, meg az alkohol, nem világít sehol semmi, csak a pokol. Tudósok felfedezhetnék már az atomokban az emberi részecskét, mitől élesebb lesz tükörben a kép, derengeni látszik lelkiismeret, simogatni is képesek lesznek kezek, ölelni karok, látnak majd a szellemi vakok, nem múlik a tekergőző idő hiába, telik mindenkinek kenyérre, kabátra, több lesz az okos, együttérző, mint a veszélyesen ostoba, mert megérthető lesz mindennek következménye és eredendő oka. Persze nem reménykedem, bámulom a gyönyörű, kék égboltot, levesz lábamról egy édes mosoly, már nem zavarnak démonok, koboldok, s már nem zavar ez a disszonáns kor, nem érdekelnek törött tükrök, az újabb korcs ideológia, a felelősség nem áttolható, sajnos, bennünk van a hiba. |
|