Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Egervári József: Nažalost (Sajnos Szerb nyelven)

Egervári  József portréja
Fehér Illés portréja

Vissza a fordító lapjára

Sajnos (Magyar)

Tudósok állítólag felfedezték
az atomokban az
isteni részecskét,
engem meg kétség
gyötör,
nem látom fényességem,
se nagyon, se szerényen,
szürke a hentes
és búskomor,
a kocsmáros sárga ugyan,
de annak oka a mája,
meg az alkohol,
nem világít sehol
semmi,
csak a pokol.
Tudósok felfedezhetnék már
az atomokban az
emberi részecskét,
mitől élesebb lesz
tükörben a kép,
derengeni látszik
lelkiismeret,
simogatni is képesek
lesznek kezek,
ölelni karok,
látnak majd a
szellemi vakok,
nem múlik a tekergőző
idő hiába,
telik mindenkinek
kenyérre, kabátra,
több lesz az okos,
együttérző,
mint a veszélyesen
ostoba,
mert megérthető lesz
mindennek
következménye és
eredendő oka.
Persze nem reménykedem,
bámulom a gyönyörű,
kék égboltot,
levesz lábamról
egy édes mosoly,
már nem zavarnak
démonok, koboldok,
s már nem zavar ez a
disszonáns kor,
nem érdekelnek
törött tükrök,
az újabb korcs ideológia,
a felelősség nem áttolható,
sajnos, bennünk van a hiba.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásaa szerző

Nažalost (Szerb)

U atomima su naučnici
božanstvenu česticu
navodno otkrili,
a mene sumnja
mrcvari,
ne vidim sjaj vlastiti,
ni nadmeno, ni smerno,
siv je mesar
i setan,
ama žut je krčmar,
ali to je zbog jetre njegove
i alkohola,
nigde ništa ne
svetli,
pakao samo.
Naučnici bi trebali
u atomima humanu česticu
konačno otkriti,
od čega će u ogledalu
slika jasnija biti,
savest
nazirati,
biće ruke sposobne
milovati,
grliti,
umni slepci
će progledati,
vijugavo vreme neće
zalud prolaziti,
manjak hleba, kaputa
niko neće osetiti,
biće više mudrih,
saosećajnih,
od opasno
blesavih,
jer biće shvatljivo
sve što se
dogodilo
a i povod svaki.
Naravno ne nadam se,
promatram prekrasno,
plavo nebo,
jedan osmeh prijatan
me čara,
demoni, vilenjaci
više mi ne smetaju,
ni taj disonantan vek
ne smeta mi više,
ne zanimaju me
razbijena ogledala,
nova kržljava shvatanja,
odgovornost je zajednička,
nažalost, greška je u nama.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap