Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Füst Milán: E’ giunta la sera (Este van Olasz nyelven)

Füst Milán portréja

Este van (Magyar)

Mire rám mutatnál: nem vagyok.
Akár a csillag, mely lefut a tétovák előtt: olyan volt
életem.
Oly hamari volt csakugyan, oly gyors és hebehurgya ez
a lét…
Bizony én el se tudom hinni, hogy e kuszaság,
E hegyén-hátán bennem tornyosuló összevisszaság most
nyugalomra tér.
S elrendeződik-e? – felelj rá, hogyha tudsz.
Nagy ivben esteledik körülöttem mindenütt.
Az ég is tágúl, gömbölyűbb a föld
S mi apró-cseprő volt: felszívatik.
S egyetlen hang donog: hogy este van.
S egy ujj mutat az ég felé, hogy ott az én utam,
mégiscsak ott,
Mert jó valék.
Mert rossz nem tudtam lenni… ama nagy parancsokat
Nem törtem meg, ha ingadoztam is…
Igy volt-e, mondd? Felelj rá, hogyha tudsz.
S a borús ég is meghasad vigasztalásomúl, –
Egy kis derű is lám, mégiscsak jut nekem…
 
A messzeségben, ott, hol domborúl a Csendes Óceán
S mint órjás cet csillog a tenger háta,
Ott képzellek el zöld sziget és zöld árnyékaid, –
Hol többé semmi sincs. Ott ferdén fordul el
A föld a semmiség felé. Vigyél el még oda.
Még hazát is találok ott a vég előtt, én hontalan.
Jöttöm hirére tán akiről álmodék, elémbe fut.
Már várnak ott… s ez jól esik.
Igy lesz-e, mondd? – Felelj rá, hogyha tudsz.
 
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://dia.pool.pim.hu

E’ giunta la sera (Olasz)

Per quando potresti indicarmi: non ci son più.
Come la stella cadente che si eclissa davanti ai titubanti:
così è stata la mia vita.
Davvero, quest’esistenza è stata così precipitosa, così
veloce e sconsiderata…
M’è difficile comprendere, che quest’accozzaglia, 
Il dentro di me ammassato coacervo, adesso si placherà.  
Ma si appianerà? – rispondi, se sei in grado.
Tutt’intorno a me si sta facendo buio.
Si dilata anche il cielo, la terra è più rotonda
E tutto ciò, che era insignificante: viene assorbito.
Unica voce rimbomba: che è sera.
Un dito indica verso il cielo, che la mia via è lì,
comunque è lì,
Perché sono stato bravo.
Perché esser cattivo non son stato capace…quei grandi
comandamenti
Non li ho infranti, anche se avevo vacillato…
Dì’, è stato così? Rispondi, se sei in grado.
Per consolarmi si squarcia anche il cielo annuvolato, –
Ecco, che un po’ di serenità tocca pure a me…
 
In lontananza, dove l’Oceano Pacifico tondeggia,  
E il dorso del mare luccica come una balena gigante,
E’ là, che t’immagino isola verde e le tue ombre verdi, –
Dove non esiste più niente. Là la terra volgendosi
Si inclina verso il nulla. Portami là ancora.
Prima della fine, io senzapatria, là troverò perfino una patria.
Alla notizia del mio arrivo, forse mi correrà incontro
Colui, che avevo sognato. Là sono già atteso…e questo
è appagante.
Dì’, sarà così? – Rispondi, se sei in grado.
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap