Fabó Kinga: La promiskua spegulo (A promiszkuus tükör Eszperantó nyelven)

I.
Közönyös vagy nagyvonalú?
Hozzá útlevél illenék.
Gyors egymásutánban letud.
Mindegy, kit. Aki belenéz.
A közönyében bízhatok:
velem is prompt menetre kész.
Mindig több nyelvben utazik.
Túl messzire mégsem merész -
(Vaktában osztja kegyeit.
Személy rajta nem esemény.)

II.
Nem kezdeményez, nem szakít.
Ám ha elébe van tolva
- legyen bár csúf vagy gyönyörű -
gerjed bármely látványomra.
E tökéletes mindegység
volna a mindenség? Puszta
testeim közt (nem élvezi
nem is unja) - több menetben
(vagyok neki) - az éppeni.
Így fűz bele a kozmoszba.

III.
Riasztó e túl nagy távlat.
Lenne kicsiny, de - bizonyos - 
hogy maradna némi nyomom.
Ám tükrünk vakon szolgáltat.
Felejt gyors egymásutánban.
Rögtön vált. Nem válogat.
Mutat, csak mutat.
Összes kuncsaftjának enged.
Engem nyom nélkül leperget.
Gerjed, mechanikusan.

I.
Indiferenta? Larĝanima?
Pleje konvenus ĝin pasport’.
Rapid-sinsekve venas vic’.
Al ĉiu ajn’. Al rigardont’.
Fidigas min l’indiferent’,
ankaŭ mi rajtas: tuja foj’.
Plurlingvas ĝia entrepren’.
Sed ĝin ne logas fora voj’ –
(Ĝi disfavoras sen disting’.
Banalas sur ĝi reflektiĝ’.)

II.
Ĝi ne instigas, ne eksigas.
Sed, alŝovite, mia korp’
– estu repuŝa ĝi aŭ bela –
ekscitas ĝin per ajna form’.
Ĉu ĉi perfekta ĉiel ajn
egalus ajn-ĉielon? Laŭ
vic’ hazarda (sen ĝui ĝin
sed sen enu’) en bild-altern’
ĝi igas min ĉi-fojulin’.
Tiel ĝi min al kosmo ligas.

III.
Perspektivego tro timinda.
Preferus mi postlasi etan,
sed certan spuron pri mi mem.
Nia spegul’: servisto blinda.
Forgesas ĝi, forgestas kaj
tuj ŝanĝas. Ne preferas.
Nur peras, peras.
Ĝi cedas al ĉiu kliento.
Vicigas min sen permanento.
Erektas sen elekt’ – maŝin’.