Fabó Kinga: Poison

Én nem tudom, mi ez, de nagyon rossz-
indulatú. Biztosan nő tartozik hozzá. Meg
valami nevetésféle.

Járatom magamon a várost egyfolytában:
körbeforgatom szépségem.
Az ám! Sok kicsi kulcs. Tekintet nem

veszhet kárba. És a válasz?
Egy gúnykacaj.
Szorít a váza.

Arcvonásaim most még a legjobb
indulattal sem mondhatók szépnek.
És ő? A lány? Divatos illata

Poison. Nekem erős méreg.
És a váza?
Megöl a szorítása.

De mi lesz nélküle?

Je ne sais pas ce que c’est, mais c’est très mal-
intentionné. Sûrement, une femme y appartient.
Et quelque chose comme un rire.
 
Je fais tourner la ville sur moi,
fais tourner ma beauté. C’est ça !
Tant de clés, de petites serrures en tourbillon.
 
Les regards ne peuvent pas tous être en vain. Et la réponse ?
Une simple raillerie.
Le vase m’étreint et me tue, je m’étouffe.
 
Allons, on ne peut pas dire de mes traits,
même avec les meilleures intentions, qu’ils sont beaux.
Et elle ? La fille ? Son parfum à la mode
 
Poison. Oui, pour moi, un vrai poison.
Et le vase ?
Il m’étreint et me tue.
 
Mais que ferais-je sans ?