Fabó Kinga: Rák

Lélek fogy el, vagy a test?
Vagy a kettő egyszerre?
Vagy külön-külön jön értem
két különböző halál?

Arra gondoltam, hogy ne.
Hogy ne küldjön jeleket.
Maradjon meg titoknak.
Maradjon még idegen.

Megszállta az egómat.
Nem látok ki belőle.
Nem titkolja, hogy nem tudja.
Miért is titkolná előlem?

Meghalok? Nem halok?
Haldoklom. De élek.
Gondoltam: észrevesz.
Gondoltam: megérez.

Meghaltam? Haldoklom?
Döntsem el én magam?
Gondoltam: meghallgat.
Gondoltam: jelet ad.

Megtehetné: négy fülem van.
Négy, mint egy ős-androginnak.
Ha négy fül hegyezi magát,
nem történik tragédia.

Soul would perish or body?
Or both simultaneously?
Or would two different deaths
come separately and catch?

I thought to myself it shouldn’t.
It should send no warning signs.
Let it yet remain a secret.
Let it remain outside.

It has occupied my ego.
I can see out no more.
No secret, it doesn’t know.
Why should it from me withhold?

Will I die? Won’t I die?
I am dying but still alive.
I thought it would percieve me.
I thought it would have an insight.

Have I died? Am I dying?
Should I myself decide?
I thought it would listen to me.
I thought it would send warning signs.

It could do so -- I’ve got four ears.
Four, just like a prime-androgyne.
When four ears prick themselves,
there will happen no tragedy.