Fabó Kinga: Szeretők

Szabad vagy, mondta idegen.
Még mielőtt odaértem.
Jelmez. Jelmez volt pedig rajtam.
Kíváncsi voltam: erre mit tesz?

Behunyta a másik szemét.
Egy ént küldött maga helyett.
Puhul, már érzem, ő is. Alig mocorog. Belém fojtja magát.
Egy újabb halottal kell élnem.

Még csak nem is reménytelen.
Nem rosszindulatú.
Szolgálja a hiányt.
Szállítja a fölösleget.

You are free, said the stranger.

Before I arrived there.

Costume. I had a costume on though.

I was curious: what his reaction might be?

He closed his other eyes.

I’ll send an ego instead of you.

Getting softer, I feel it, he feels it too. Hardly moves. He chokes himself inside me.

Now I must live with another dead man.

It’s not even hopeless.

Not vicious.

Serves the absence.

Delivers the unnecessary.