Fabó Kinga: Szeretők

Szabad vagy, mondta idegen.
Még mielőtt odaértem.
Jelmez. Jelmez volt pedig rajtam.
Kíváncsi voltam: erre mit tesz?

Behunyta a másik szemét.
Egy ént küldött maga helyett.
Puhul, már érzem, ő is. Alig mocorog. Belém fojtja magát.
Egy újabb halottal kell élnem.

Még csak nem is reménytelen.
Nem rosszindulatú.
Szolgálja a hiányt.
Szállítja a fölösleget.

Tu es libre, a dit l’étranger.

Avant que je n’arrive.

Costume. Pourtant je portais un costume.

J’étais curieuse : quelle serait sa réaction ?

Il a fermé ses autres yeux.

J’enverrai un moi au lieu de toi.

S’adoucir, je le sens, lui aussi. Remue à peine. Il s’étrangle en moi.

A présent je dois vivre avec un autre mort.

Ce n’est même pas désespéré.

Pas malveillant.

Ça sert l’absence.

Livre l’excès.