Fellinger Károly: Csendélet halottakkal

a kalitkában Szent Péter kulcsa

a valóságos tengert
elmossa egy elképzelt
tenger képe bennem
pedig még nem is jártam
tengerparton

nem fér a madár a kalitkába
ámul a kalitka gazdája

és háromszor kukorékolt a kakas
a nyakas

repülő golyóhoz
hasonlítani a madarak röptét

a teremtés léggömbje a föld
ments meg Uram az istenektől

Newton almát árul

túlszárnyalta a normát
nyugalom és elégedettség
töltötte el a szívét:
mindig többet
küldött a vágóhídra

kopogtatnak
este van
felkel az ágyból
felkapcsolja a villanyt
kinyitja az ajtót
kilép a szobából
valaki belülről
elfordítja a zárat

a villany továbbra is ég