Fellinger Károly: Fényfüggöny

Vámbéry Ármin megszokott ablaka mellett a Sevenben

1.
Szemem a
véletlen
ablakához hajított
kő. Csörömpöl.

Nincs menekvés,
az élet törött hegyű,
kicsorbult élű
kés.

Ringatja,
egekig vallatja
koporsóm
a süppedő föld.

Bolyongok,
akár a megállapodott,
múló
égitestek.

A tudás feledtet,
Atyám,
nem akarok
a rabja lenni.

2.
Amrita Sher-Gil  I.

Utcámban
eltéved a fény,
a szél remegve
belékarol.

Amrita Sher-Gil    II.

Középre állok.
Hitem fehér
galambként verdes,
elrepül.

3.

In memoriam

Üres gödör,
ne éld bele magad,
tekintettel az anyagra,
elszállok magamtól.

 (Háziállat a halál,
finnyás macska,
inkább az egérre hajt,
mint a virslire.)

4.
A tökéletesség
rész és egész,
Vámbéry
a Sevenben.

A békesség
mint habzó sör,
az alátét mohón
beissza.

–Árminka megint,
gyertyával
keresi a
villanykapcsolót.

At Seven, by the well-known window of Ármin Vámbéry

1.
I My eye is
a rock
thrown to the window
of chance it rattles

There is no escape
life a broken-tipped
dull-edged
knife

The sground sinks
lulls
interrogating
my coffin in the sky

I’m wondering
like the stagnant
passing
celestial body

knowledge makes you forget
Father
I don’t want
to be its slave

2.
Amrita Sher-Gil I The light gets lost

The light gets lost
in my street
the shivering wind
embraces it

Amrita Sher-Gil II

I step into the middle
of my faith flutters
like a white dove
that flies away

3.
In memoriam

The grave empty
don’t emphatize it
consider the matter that
I fly away from myself

Death is a pet
a spoiled cat
it prefers to chase mice
not hot dog

4.
Perfection is
part and whole
Vámbéry
at Seven

Tranquility
like a foamy beer
the coaster avidly
absorbs it.

Little Ármin
with a candle again
searches for
the switch