Fisli Éva: Kilimandzsáró

               1

Nehéz sötét a lombokon.
Hálók mögött az éjszaka.
Liánra kúszó sűrű köd.
Tömött a csönd fehér fala.
Ösvénye nincs. A lába lép.
Szederre hajló száraz ág
Kígyó a fény a fák között.
Lámpásod ég. Ne félj. Tovább.

               2

Ne félj tovább. Az óriás
kócos szakálla dús moha.
Indák susognak ráncain.
Fagyöngyöt izzad homloka.
A reggel most ágaskodik.
Kidőlt, mohos fatörzsre ül.
Dereng az út, bokor tövén
a csont ropog, izom feszül.

               3

A fák között fiú futott.
Mögötte mind a szellemek.
S markából hulltak szerteszét
hegyekké nőtt hegyes kövek.
Szaladj fiú. Hátad mögött
Mozdul a föld, emelkedik.
Megrázza most a pillanat
Alázuhan a kőzetig.

               4

A lét hiány. Behorpadás.
A sziklakő tömbökben áll.
A szél, a víz beléhasít.
A súlya is lehúzza már.
A hegy erős. Fehér csikó -
nyergén a nap, sörénye ég.
Nyakán ezüst üvegszilánk.
Betörni. Fázom. Messze. Még.

               5

Király ül messzi trónusán.
Parancsa szól: fénylő hegyek
ezüstpalástját hozza el
a szolgahad. Kopár, hideg
a sziklafal.Az éleken
árnyék az árnyra ráhajol.
Uram, ne bánts! A hó, a hegy
ezüstpalástja nincs sehol.

               6

Elég. Elég. Magam megyek.
Magam megyek és senki más.
Idő tátongó krátere. -
Mélységre nyíló zuhanás. -
A tér leránt. Függőleges
hajszálnyi rés a kőfalon
elvétve síkok, jégcsapok.
Elvétve minden. Szomjazom.

               7

a gleccser él az éleken
testem testére ráhajol
a hegy mozog fehér csikó
ezüstpalástja nincs sehol
izom feszül ne bánts Uram
a lába lép a csont ropog
egyetlen út magam megyek
betörni fázom feljutok