Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Fisli Éva: Kilimandžaro (Kilimandzsáró Szerb nyelven)

Fehér Illés portréja

Vissza a fordító lapjára

Kilimandzsáró (Magyar)

               1

Nehéz sötét a lombokon.
Hálók mögött az éjszaka.
Liánra kúszó sűrű köd.
Tömött a csönd fehér fala.
Ösvénye nincs. A lába lép.
Szederre hajló száraz ág
Kígyó a fény a fák között.
Lámpásod ég. Ne félj. Tovább.

               2

Ne félj tovább. Az óriás
kócos szakálla dús moha.
Indák susognak ráncain.
Fagyöngyöt izzad homloka.
A reggel most ágaskodik.
Kidőlt, mohos fatörzsre ül.
Dereng az út, bokor tövén
a csont ropog, izom feszül.

               3

A fák között fiú futott.
Mögötte mind a szellemek.
S markából hulltak szerteszét
hegyekké nőtt hegyes kövek.
Szaladj fiú. Hátad mögött
Mozdul a föld, emelkedik.
Megrázza most a pillanat
Alázuhan a kőzetig.

               4

A lét hiány. Behorpadás.
A sziklakő tömbökben áll.
A szél, a víz beléhasít.
A súlya is lehúzza már.
A hegy erős. Fehér csikó -
nyergén a nap, sörénye ég.
Nyakán ezüst üvegszilánk.
Betörni. Fázom. Messze. Még.

               5

Király ül messzi trónusán.
Parancsa szól: fénylő hegyek
ezüstpalástját hozza el
a szolgahad. Kopár, hideg
a sziklafal.Az éleken
árnyék az árnyra ráhajol.
Uram, ne bánts! A hó, a hegy
ezüstpalástja nincs sehol.

               6

Elég. Elég. Magam megyek.
Magam megyek és senki más.
Idő tátongó krátere. -
Mélységre nyíló zuhanás. -
A tér leránt. Függőleges
hajszálnyi rés a kőfalon
elvétve síkok, jégcsapok.
Elvétve minden. Szomjazom.

               7

a gleccser él az éleken
testem testére ráhajol
a hegy mozog fehér csikó
ezüstpalástja nincs sehol
izom feszül ne bánts Uram
a lába lép a csont ropog
egyetlen út magam megyek
betörni fázom feljutok



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://www.inaplo.hu/mn/200003/16.html

Kilimandžaro (Szerb)

1
 
Na krošnjama mrkli mrak.
Noć je iza rešetaka.
Gusta magla se na lian hvata.
Zbijen je beli zid tišine.
Staze nema. Noga korača.
Na kupinu nagnuta suva grana
Među stablima svetlost je zmija.
Ne plaši se. Kreni. Svetli ti svetiljka.
 
2.
 
Ne plaši se više. Gusta mahovina je
kuštrava brada gorostasa.
Na naborima vitice igraju.
Čelo mu kapljice od imele stvara.
Jutro se sad propinje.
Na mahovinom obrsalo, srušeno stablo sedi.
Nazire se cesta, uz korenje žbuna
kosti pucketaju, mišići se napinju.
 
3
 
Među drvećem mladić je trčao.
Iza njega je mnoštvo duhova.
A iz šake na sve strane do brda
naraslo oštro kamenje je rasipao.
Trči mladiću. Iza tvojih leđa
Zemlja se pomiče, uzdiže.
Trenutak ga sad potrese
Do kamenja se stropošta.
 
4.
 
Nestašica je bit. Udubljenje.
U gomilama su stene.
Vetar, voda ih razdire.
I težina ih dole vuče.
Gora je čvrsta. Belo ždrebe –
sa suncem u sedlu, plamti mu griva.
Na vratu srebrni iver od stakla ima.
Ukrotiti. Smrzavam se. Daleko. Još.
 
5
 
Na dalekom prestolu kralj sedi.
Naredba glasi: neka mu posluga
srebrni plašt sjajnih brda
donese. Hladan je stenjak,
golet. Na bridovima
senka senku pokriva.
Gospode moj, ne diraj me! Nigde
snega, srebrnog plašta brda.
 
6
 
Dosta. Dosta. Sama idem.
Sama idem i niko drugi.
Zjapeći krater vremena. –
Stropošt u otvor dubine. –
Dole vuče prostor. Na stenjaku
napuklina, okomita, tanka,
tu i tamo ravnine, ledenice.
Ponegde svašta. Žeđ me hvata.
 
7
 
ledenjak na bridovima živi
telo mi na njegovo telo naginje
belo ždrebe brdo se pomiče
srebrnog plašta nigde
napinje se mišić Gospode moj ne diraj me
noga korača kost pršti
jedinom cestom sama idem
ne dam se ukrotiti gore ću stići



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap