Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Fodor András: Krah (Fiaskó Szerb nyelven)

Fodor András portréja
Fehér Illés portréja

Vissza a fordító lapjára

Fiaskó (Magyar)

Egyszer, még bejáró koromban,

 pár napig akárhova szálltam,

 valahol mindig megtalált

           a vonaton.

 Idősebb volt nálam vagy négy-öt évvel,

 izgékony, barna-vékony,

 hogy mi járatban jött-ment

           nem tudom.

 

 Mintha ismertük volna egymást valahonnan,

 mondatait nem kezdte el

           nem is fejezte be,

 valami csellel kimódolta mindig,

 hogy szemben ülhessek vele,

 

 Majd fölpattant váratlanul,

           lerángatva az ablakot,

 élvezte, félig visszanézve rám,

 ahogy a szél szabad fürtjében kavarog.

 

 Leült megint, elmozduló

           lábával térdem áramozta,

 majd ellentmondást nem tűrőn

     húzott maga után a peronra.

 

 Magunk voltunk, de ő a kihívó,

 önmaga örvényébe bukva, ideges zavarában,

 nem tudta megtenni helyettem,

    mit nővel addig nem csináltam.

 

 Eltűnt. Belátva tán, a kiszemelt

 diák másféle mafla,

     még valóban gyerek.

 A testek játékaira

    majd egyszer más tanítja meg. 



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://inaplo.hu

Krah (Szerb)

Jednom, još u doba svakodnevnih putovanja

nekoliko dana bilo gde sam se popeo

u vozu me je nekako uvek

           pronašla.

Od mene je nekih četiri-pet godina starija bila,

okretna, tanka brineta,

zbog čega je putovala

           ne znam.

 

Kao da smo se od nekud poznavali,

rečenice niti je počela

           niti je završavala,

nekom smicalicom je uvek isposlovala

da nasuprot njoj sedim,

 

Koji put iznenada skočila,

           strgnuvši prozor

krišom mene promatrajući uživala

kako vetar s njenim loknama poigrava.

 

Ponovo je sela, nogu pomicajući

            koleno mi bridela,

pa ne dozvolivši suprotstavljanje

     vukla me sa sobom na peron.

 

Sami smo bili, ali ona, ta koja je izazivala,

utonuvši u vlastiti vir, u nervoznoj zbunjenosti

umesto mene nije mogla učiniti

    to što do tad sa ženom nisam radio.

 

Nestala je. Valjda je uvidela

izabrani đak blesavac,

     još je zaista dete.

Na igru tela

     jednom neka druga će ga naučiti. 



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

minimap