Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Fodor András: L'estate bellissima (Szép nyár Olasz nyelven)

Fodor András portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Szép nyár (Magyar)

Ez volt a nyár,

   mikor a

   fáradtságunk fájdalmain

   bogárzó fényeivel átszúrt

       az utcák zümmögése.

 

Ez volt a nyár, mikor

   támkövek, ívek erdejében

   világló üvegablakok

   gálicos kék lepkéi szálltak

       kezünkre, homlokunkra.

 

Ez volt a nyár, mikor az alkony

   keresztbe metsző sugaraiból

   fürtök bolond felhői úsztak,

   s lányok mezitlen combja verődött

       a vetkező vágy harangjaiban.

 

Ez volt a nyár, mikor a tenger

   domboru lencséjébe fogva

   hullámok ingó hártyaszövevényén

   büszkén tartottuk arcunkon az ég

       parázsló szigonyát.

 

Ez volt a nyár, mikor a mulatóban

   fény-zene-bőrdoblüktetés

   kopoltyu-ritmusában néztük

   belőlünk már kizárult önfeledtség

       vonagló szertartásait.

 

Ez volt a nyár, mikor a semmiből

   madár szállt ablakomban,

   fejét kéretlenül rámfordította

   s én elhittem, hogy

       ott marad örökké



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://inaplo.hu

L'estate bellissima (Olasz)

Era l’estate

    in cui

    il ronzio della strada,

    con lo scintillio di lucciole, trapasso

       i dolori della nostra stanchezza.

 

Era l’estate in cui,

    nella selva dei puntelli ed archi,

    dalle finestre luminose,

    ramate farfalle azzurre

       volavano sulla mano, sul fronte. 

 

Era l’estate in cui,

    dai raggi trasversali del tramonto

    volavano grappoli di nuvole pazzerelle,

    si urtavano le cosce nude delle ragazze.

       nel scampanellio del desiderio denudante.

 

Era l’estate in cui, presa

    dentro la lente convessa del mare

    sulla membrana  fluttuante delle onde,

    esponevamo  orgogliosamente il viso

       alla fiocina ardente del cielo.

 

Era l’estate in cui, osservavamo

    nell’osteria, al ritmo bronchiale

    della luce – musica e del tambureggiare

    il contorcimento rituale del’estasia,

       da noi ormai estromessa.

 

Era l’estate in cui, dal niente

    un uccello volò sulla mia finestra,

    d’improvviso girò la testa verso di me,

    ed io credetti, che sarebbe

       rimasto per sempre.

 

 

 

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasajàt

minimap