Gárdonyi Géza: Szeptember

Elnémult a rigó. Az esteli csöndben
az őszi bogár szomorú pri-pri dala szól már.
A távoli szőlőkben panaszolja szünetlen:
elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár!
 
Így változik búsra az én hegedűm is:
fejemre az ősz dere, az ősz dere száll.
Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is,
de pri-pri: odavan a nyár, – a nyár…

Tace il canto del merlo. Ormai nel silenzio
serale si sente solo il triste cri – cri del grillo.
Si lamenta nei lontani vigneti ininterrotto:
è finito, l’estate se n’è andato, ci ha lasciato!
 
E’ così che diventa triste anche il mio violino:
pruina copre la mia testa, la pruina d’autunno.
La mia uva si matura copiosa, il granaio è pieno,
ma cri – cri: l’estate se n’è andato, - ci ha lasciato…