Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Góz Adrienn: Összeszedni

Góz Adrienn portréja

Összeszedni (Magyar)

Összeszedni a ruhát, ami megszáradt,
hajtogatni, szortírozni. Vasalni nem. Nincs vasaló, a régi
elveszett, a költözés kegyetlen. Lommá válik, mehet.
De nem hiányzik semmi sem, csak gyűlik rád, és végre
elhagyod, engeded, igazából számba se veszed.
Mert sietni kellett, határidők jöttek, a mozdíthatatlanság,
az is elveszett, súlyos vasaló volt csak az is. Amit sajnálok,
a madarak, a két orosz öntöttvas tál, amiből ittak meg fürödtek.
Az öreg szilvafa, a harkály. Galambok. Verebek és cinkék.
Rigók. Csigák.
Ez sincs. Se fügefák, se lonc, darázs, vadszőlő, viacolor
csempék, eltűntek mind, emlék.
Emlék se már, csak múlt kering. De hol? Nem hitte senki.
Nekik ez eleven, bennem halványan valami néha előterem,
hogy lássam valahol, ez volt a ház, ami nincs, csak váza áll,
monstrummá válva, rózsaszínjével hadonászva.
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásakézirat

Gathering up (Angol)

Gathering up the clothes that dried,
folding, sorting. No ironing. There is no iron, the old one
was lost, moving is merciless. Deemed junk, out with it.
But nothing is missing, things collect, and in the end
you leave them, let go of them, truth be, you don't even notice.
Because you had to hurry, deadlines were nearing, immovability
was lost as well. That, too, was a heavy iron. What I miss are the birds
and the two Russian cast iron bowls from which they drank, in which they bathed.
The old plum tree, the woodpecker, pigeons. Sparrows and titmice.
Thrushes. Snails.
Gone these as well. No fig trees, nor honeysuckle, woodbine, coloured
paving tiles, they all vanished, memories.
Not even memories, merely a swirling past. But where? No one had believed it.
For them this is vivid, for me something conjures up a dim image at times,
letting me see the house which is gone, only its frame is standing,
turned to a monstrosity, flourishing with a rosy hue. 



FeltöltőLeslie A. Kery
Az idézet forrásaLeslie A. Kery

minimap