Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Garai Gábor: Zvezda je iznad tebe (Fölötted egy csillag Szerb nyelven)

Garai Gábor portréja

Fölötted egy csillag (Magyar)

Mert nem egyszerre járja át
a boldogság a testet:
előbb csak a tekinteted
száll a tárgyakra vissza,
s derengő emlékeidet
kezded megint szeretni.
Aztán a puszta levegőt
zamatosabbnak érzed,
s hosszan, türelmesen figyelsz
mások nehéz szavára;
utóbb, ha egymagad vagy is,
nemcsak magadra gondolsz,
s rövidülnek bár napjaid -
a jövővel beszélgetsz.
S lassan otthon érzed magad
szerveid vadonában,
felejted beteg csontjaid -
életed végtelenség.
Megállsz a földön, rengeted -
nem fordul ki alólad;
és egy jószóra fölrepülsz
a villogó egekbe.

Pedig nem történt semmi más,
csak a rend helyrezökkent:
kerengtél árván, céltalan
a gomolygó sötétben,
s fölötted egy csillag kigyúlt -
nyíló arany pupilla -,
beragyogta a létezés
megtestesült csodáit;
lombokból lugast kerített
a füstös városoknak,
kicsalt egy röppenő mosolyt
a csüggedt emberekből;
elhívta tévelygő szived
az úttalan utakról,
testvéreire mutatott
a vad testvértelennek;
s mert másban lelsz magadra csak
- értette ő a titkod -,
most benned él, s te benne élsz,
egybe-szőtt csillag-ábra;
s tudod, már többé nem hagy el
tündöklő tisztasága.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://hycry.wordpress.com

Zvezda je iznad tebe (Szerb)

Jer razdraganost ne
odjedanput osvaja telo:
najpre na predmete samo
ti se pogled vraća,
i tvoje izbledele uspomene
ponovo počinješ voleti.
Pa i sam vazduh
ti se čini svojstvenijim,
i teške reči drugih
dugo, strpljivo pratiš;
kasnije, čak i ako si sam,
ne samo na sebe misliš,
i makar ti se dani skraćuju –
sa budućnostom razgovaraš.
I i džungli tvojih organa
polako kod kuće se osećas,
svoje bolne kosti zaboravljaš –
život ti je beskraj.
Zastaneš na zemlji, potreseš –
neće se izvrnuti;
i na jednu lepu reč
u sevajuće nebesa poletiš.
 
A ništa drugo se nije desilo
samo red se uspostavilo:
u gomilastom mraku
besciljno, samotno si lutao
i iznad tebe jedna zvezda se upalila –
zlatna zenica koja se otvara –,
obasjala otelovljena
čuda bitisanja;
zadimljenim gradovima
iz krošnji senicu pravila,
iz klonulih
prolazan osmeh mamila;
sa neprohodnih cesta
tvoje zabludelo srce odvukla,
divljacima bez braća
braća pokazala;
i jer sebe samo u drugima pronalaziš
– tvoju tajnu je shvatila –,
sad u tebi živi i ti u njoj živiš,
ujedno tkana slika zvezda;
i znaš, više te neće napustiti
sjajna čistota njena.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp: feherilles.blogspot.com

minimap