Kis csodák (Magyar)
A várva várt nagy csodák, többnyire - mire beteljesednek - elvesztik gyöngéd hamvasságukat; fénylő, pikkelyes felhámjukat levedlik, akár a kígyóbőrt, és nem marad más, csak a test laza csontozata, véres húsa, zsigerei,- aztán a jóllakottság lomha virágai kifakadnak - közönyös füst- virágok - és az "ennyi csupán az egész" görcsös kérdőjele ? kunkorodik fel egy keserves ásításban. De áldottak a hétköznapi csodák, a váratlanok, a gyermekiek. Egy idegen asszony fagylaltot vesz neked, az idegen kölyöknek, s mire megköszönnéd, eltűnik a tömegben; fejed fölé hajlik egy katona-orvos: azt mondja, beteg vagy, pedig, tudja, pihenni vágysz csak; feléd röppen egy lány, és nyomban elszáll, csak annyit kér, ne felejtsd el őt soha... Az áldott kis csodák holdjai békén elúsznak előtted; s ami a lélekben marad, az már csupa csend, vagy fényes duruzsolás, gyöngéd hullámverése apályos tengereknek. Mert szép a szenvedélyek villámló vihara, de még szebb embernek maradni vonzások és féltések hullám-tajtéka fölött, hálát adva a jóért, amit csak önmagunkkal tudtunk viszonozni, önmagunkkal: gyermeki vágyainkig lemeztelenítve: egy elkésett köszönő mosolyban, sóhajban, kézfogásban... - míg emlékké szilárdult a mámor, mint a kristály, hogy tűhegyére holnapunkat felépítsük megint, mint rádió-adót ringó talapzatára; hadd szórja szét a hanggá duzzasztható hullámokat: - Élek még, itt vagyok, és újjászületek naponként! És: - el ne hagyjatok, én is veletek maradok örökre. Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | http://antalkiss.hupont.hu |
|
|