Gergely Tamás: Nizza '84 (Nizza '84 Olasz nyelven)

Vadmalac fuldokolt, komája annyira szorította a torkát.
Nem is a torkát, hanem az inge gallérját, Vadmalac különben t-shirtben lazít otthon, de éppen indult el hazulról, amikor komája a hírrel berontott hozzá. Hozzájuk. Kismalac az óvodában, de Malacka kiöltözve, a városba készültek.
“Ugye te nem?!” – ordította a koma a Vadmalac pofájába.
Nem tudta mérsékelni magát, annyira felindult.
“Ugye te nem tudnál belehajtani a tömegbe?!”
Vadmalac inkább a fejbólintásával válaszolt, szó nem jött ki a torkán.
“Ugye te nem tudnál a sofőr kabinjából a tömegre lőni?!”
“Nem, nem vagyok sofőr”, nyögte ki végül Vadmalac.
 
Azt értette rajta, hogy nem tömeggyilkos.

Il compare gli stingeva tanto forte la gola, che il Cinghialetto si stava strozzando.
In verità, non la gola ma il colletto della camicia. D’altronde, il Cinghialetto per stare comodo in casa indossava sempre una maglietta, ma quando il suo compare irruppe con la notizia, stava proprio per uscire di casa. Il Cinghialino all’asilo, la Cinghialessa in ghingheri, si preparavano per andare in città.
“Non è vero, neh?!” gli urlò il compare in faccia.
Era talmente scioccato, che non era in grado di controllarsi.
“Tu non saresti capace di travolgere la folla, nevvero?!”
Il Cinghialetto rispose, più che altro, con un cenno della testa, non riusciva a proferir parola.
“Tu non saresti capace di sparare sulla folla dalla cabina di guida?!”
“No, non son un conducente”, tartaglio infine il Cinghialetto.
 
Sotto inteso, che lui non era un omicida di massa.