Győrffy Ákos : Nem mozdul

Nem mintha bármit is tudnék arról, hogy mi a gonosz,
tudni nem, semmiképpen, a húsába ragadt tölgylevelek,
a hátsó lábaira hurkolt zsinegek, ahogy fellógatták a
földbe vájt kunyhó korhadt tetőgerendájára, kutya, nyúl,
róka teste, nem tudom eldönteni, a fejét levágták,
elered az eső, vagy ködszitálás ez inkább, megnyomorított,
nyomorult erdő, félni kezdek, az út az erdészeti
kocsiktól járhatatlan, járhatatlanná teszik az utakat,
a nehéz gépek gumiabroncsainak nyomában bokáig
süllyedünk a sárba, nincsenek utak, a kunyhó falára
fordított keresztet festettek, harkály kopog egy öreg
cserfán, ügyetlen munka, látszik, siettek ezzel a
kereszttel, a harkály átrepül egy másik fára, folytatja
a kopogást, most érzem meg a szagát, nincs olyan
hideg még, hogy ne legyen szaga, miért kell látnom
ezt, nem oszt és nem szoroz a látvány, egy állat
megnyúzott, fej nélküli teste, szenvedett- e vajon,
élve nyúzták-e meg, van ilyenkor egy madár, a nevét
nem tudom, egyedül ő pittyeg csak, ő az egyedüli
hang ilyenkor az erdőn, nincs visszaút, nincs hová,
tompaság, kezdődő szürkület, és ahogy mozog, ahogy
leng a megnyúzott teste, pedig esküszöm, nem mozdul
a levegő.