A menekülő (Magyar)
Menekülés közben, hogy betértél, szűk konyhánkban, matracokra dőlve elnyújtattad végre fáradt lábad, le nem merted vetni szűk cipődet, lábodat, a sebest-bedagadtat féltél, hogy többé be nem fogadja. Három napig ültél fent a liftben, hatodik emelet magasában, romok közt a szűk üvegkalitban, körülötted villanyfény-pokolban bombák robbantak fel mennydörögve. Három napig fenn az égzengésben reszkettél egy háromlábú széken, negyedik nap, megállt az ostrom, romok közt a nyaktörő magasból térden, hason, esve, csúszva szöktél porban, romban, hóban hempergőzve. Amire az utca-szintre értél - nem zihálni! - álltál szívdobogva néptelen, visszhangos sivatagban. Elhagyott utcákon általkúszva, leső fegyverek közt zsibbadozva, elhagyott kísértethídon által egymagad az éjben át Budára: polgárok a pincékben lapultak, katonák a futóárkok mélyén, batyuk, hullák fölött botladoztál havas kerten át ajtónkig érve. Szűk konyhánknak melegén remegve, matracunkon némán végigdőlve, két kezedben reszketett a bögre, kanala koccanva vert falához, míg a hóból olvadt lötty teában elolvadt a szaharin kristálya. Kilenc éhezőhöz tizediknek meg nem tűrt a menekvők tanácsa s néhány óra múltán útra váltál, havas küszöbünkön általléptél, golyók-átszabdalta havazásba, éjbe, fagyba, halálba, magányba.
Könyörgésed visszhangos teremben szívem magas falai közt szálldos, lassú lépted havon megcsikordul, imbolyogva tűnsz a hóesésbe, s némán bolyongasz tovább a szívemben. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://blog.xfree.hu |
|
|