Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Halmai István: Nekako, bilo kako (Merthogy, akárhogy Szerb nyelven)

Halmai  István portréja
Fehér Illés portréja

Vissza a fordító lapjára

Merthogy, akárhogy (Magyar)

(Ladányi Mihálynak)

Közhelyeket kéne mondani;
ilyeneket, hogy a fák nem érnek az égig –
De hát ez így nagyon rossz vicc, Mester.
Arról volt szó, hogy örökké élünk.

Vagy ha nem, élhetnénk legalább gyönyörűen,
merthogy akárhogy élünk;
te valami „mindennek értelme van”-ról dadogtál
és suttyomban befizettél egy égi IBUSZ-útra.

Költő! Ez valahogy nem jellemző rád,
immáron semmi sem jellemző.
Semmire nem jellemző semmi
(ha eddig elolvasnád, feltámadásig röhögnél).

Megkérdenéd, merre van a legközelebbi –
Mert azért annyira nem vagy ismerős itt;
Meg: mérnek-e (egyébként mindegy, mit) –
S mondanál olyanokat, a papír elpirulna.

Ki kísért a végső vonatig? Senki.
Te valamire mindig fölszállsz.
Nagyot fütyül a resti, a vonat bezár –
Ha-ha-ha, Öreg!? Mi? Ha-ha-ha!

A kezünk nem emeljük föl integetni.
Minek? Azt mondtad, majd jössz –
Fogod a zöld köteted, a szürke köteted
és könyv nélkül fújod, mi az élet.

Mi most itt seggrepacsit játszunk leginkább!
Mester, te sok társasjátékot ismersz,
amik szabályait persze mi is tudjuk így-úgy,
de valahogy egyik se szórakoztató.

Viszont biztosan van egy tökéletes,
egy semmihez sem hasonlítható Játék,
egy olyan, de olyan platoni Játék –
Csak elszöktél belőle, messzire szöktél.

Mester, mit szólsz, innánk valamire,
hiszen mindig valamire iszunk.
Most már mindig iszunk valamire,
mit szólsz? Valamire innánk egy nagyot!

Az útmenti nyárfák kéken álldigálnak,
téblábol egy dalod idegeimben,
homlokot dűtök vonatablakoknak
és szemmel verem a csemői tájat.

Reggel jön, kukáskocsik mélyhegedűi.
Tűkön állok, ülök, fekszem.
Hajnalodik, ma biztosan veszek újságot,
hiszen a barátom színeset írt benne.

Mester, most lemegyek a sarokra
újságért, mert ma nyilatkozik a Verebes is
az MTK-VM feltámadásáról –
zöld-fehér, kék-fehér, végülis mindegy.

Az utóbbi hetek gólaránya – Majdcsak sikerül.
Befejezem, lapnyílta jön.
Van-e olvasnivalód odafönt, Öreg,
ha már élnivalód idelent nem akadt!?



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://bakternota.blogspot.ro

Nekako, bilo kako (Szerb)

(Mihalju Ladanjiju)

Otrcane fraze bi trebalo reći;
ovakve, drveća ne rastu do neba –
Ali to je tako glupa šala, Majstore.
Bilo je o tome reč, besmrtni smo.

A ako ne, bar bi mogli krasno živeti,
jer nekako, bilo kako živimo;
ti o „sve ima svoj rezonu“ mrmljao
i krišom na nebeski put TURISTBIROA uplatio.

Pesnik! To nekako nije tebi svojstveno,
ustvari više ništa nije karakteristično.
Ništa ni na što nije karakteristično
(kad bi dotle pročitao, do vaskrsnuća bi se smejao).

Upitao bi, gde je najbliži –
Jer tu toliko nije ti sve poznato;
I: prodaju li (inače svejedno je, šta) –
I rekao bi takve stvari da bi se papir pocrveno.

Ko te je pratio do zadnjeg voza? Niko.
Ti uvek negde ulaziš.
Pišti bircuz, zatvara se voz –
Ha-ha-ha, Matori!? Šta? Ha-ha-ha!

Ne dižemo ruke da bi mahali.
Čemu? Rekao si, doćićeš –
Uhvatiš svoj zelen tom, sivi tom
i bez knjige razlažeš šta je život.

Mi se ovde sad uglavnom guzimo!
Majstore, ti puno društvenih igara poznaješ
čija pravila naravno i mi poznajemo,
ali nekako nijedna nije zabavna.

Ali sigurno postoji jedna savršena,
ničim usporediva Igra,
takva, ali takava platonska Igra –
Samo si istupio, daleko pobegao.

Majstore, šta kažeš, popili bi u ime nečega,
pa uvek u ime nečega pijemo.
Sad već uvek u ime nečega pijemo,
šta veliš? U ime nečega bi stvarno popili!

Plavo se nizaju topole pored ceste,
u mojim živcima jedna tvoja pesma tumara,
na prozore vozova čelo naslanjam
i čedan kraj očima gazim.

Ujutro kontrabasi vozila ćistoće stižu.
Nestrpljivo stojim, sedim, ležim.
Sviće, danas kupiću sigurno novine,
pa unutra je interesentan članak mog prijatelja.

Majstore, sad odoh do ugla
po novine, jer danas i Verebeš* se izjašnjava
o vaskrsnuću tima MTK –
zeleno-beli, plavo-beli, na koncu konca svejedno je.

Omer golova zadnjih nedelja – Čuće se.
Završavam, dolazi otvaranje lista.
Matori, imaš li gore šta čitati,
ako ti već ovde dole života nije ostalo.

*Verebeš – nekad popularan trener peštanskog nogometnog kluba MTK.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

minimap