Hartal Paul: Parmenídésszel feleselve

 Magasabb volt mint ahogy gondoltam.

Az eleai Parmenidész

A város fehér kapujánál állt türelmesen várakozva.

Melyik évben vagyunk most? kérdezte.

Kétezer ötben, válaszoltam.

Ó, mindezek az évek, dörmögte halkan.

Igen, bólintottam, ön több mint huszonöt

Századdal ezelőtt született.

Szerda delután volt és hozzá tettem:

Hexaméterekben  ön tankölteményt irt

Az igazság útjáról, ami a látszat útjával ellentétes.

Igen, emlékszem erre, mondta.

A memoriám olyan jó mint fiatal koromban.

A létezés titkát kutattam mindig

Ės megtalálni reméltem a kulcsot

A bizonyosság és állandoság

Rejtett szivéhez.

Egy ideig hallgattunk.

Aztán én törtem meg a csendet:

Egy filozófiai szótárban azt olvastam

Hogy ön hisz abban hogy a valóság

Nem változik és kifürkészhetetlen.

Hát ezt még most is igy hiszem

Mondta Parmenidész.

Ebben az esetben viszont engedje meg

hogy megkérdezzem:

Ha a valoság tényleg kifürkészhetetlen

Akkor ön hogyan tudja

Hogy az nem változik?