Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Illyés Gyula: Una donna pallida nella piccola stanza… (Egy sápadt nő egy kis szobában… Olasz nyelven)

Illyés Gyula portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Egy sápadt nő egy kis szobában… (Magyar)

Nem volt riadalom a pusztán
amikor megszülettem én
váratlanul, hivatlanul tán
halottak estelén.

Novemberben, halottak napján,
gyertyagyujtáskor, amidőn
a puszta népe künn könnyezett
a dombos temetőn.

Harangszókor, mikor a szomszéd
falvak magas sirkertjei
hirtelen testvér őrtüzekként
elkezdtek fényleni.

A völgyben egy kis házban akkor
szédült boldog kínra anyánk.
Elképzelem a téli tájat
és azt az éjszakát.

Egy sápadt nő egy kis szobában
s körül a komor hegytetők
ormán villogó koronákként
lobogó temetők.

Körül a halál diadalma,
gyertyás, kisértő ünnepély
és lent egy váratlan sikoltás
a párás völgy ölén.

Fönt sirás, tompa jaj, harangszó
és lentről a völgy mint meleg
tenyér fölnyujt vigaszul egy kis
sikongó életet.

1931



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.epa.hu

Una donna pallida nella piccola stanza… (Olasz)

Il giorno dei morti, verso sera,

non c’era panico sulla pusta,

quando inaspettato, forse inatteso     

sono venuto al mondo.

 

Il giorno dei morti, novembre,

quando s’accendono le candele,

allorché fuori la gente della pusta

piange nel cimitero sulla collina.

 

Al suono della campana, quando

i cimiteri alti dei paesi vicini,

iniziano a brillare all’improvviso,

come fuochi dei bivacchi fraterni.

 

In una piccola casa nella valle,

comincia il travaglio di mia madre,

Lo vedo davanti a me il paesaggio

d’inverno e quella notte.

 

Nella stanza una pallida donna,

tutt’intorno svettanti cimiteri

come delle corone luccicanti

sulle cupe vette dei monti.

 

Intorno il trionfo della morte,

festa spettrale, candele accese,

e giù nel grembo della valle

brumosa uno strillo inatteso.

 

Sopra il pianto, sordo guaito, suono

della campana, e dal basso la valle

come palmo caldo rialza una piccola

vita strillante come consolazione.

 

1931

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap