Illyés Gyula: Kháron ladikján
Kháron ladikján (Magyar)Az öregedésnek testünk külsején jelentkező tüneteit a dolgok gyökeres összezavarása sorozhatja a betegség tünetei közé. Vajon azért, mert ezek is, azok is a halálra utalnak? A betegségek alig egy százaléka utal a halálra. Az öregedés jelei közül annyi sem. A halál, az külön birodalom. Fiatalok oda, amióta világ a világ, valóban elképesztően tömegesebben áradnak, mint öregek. Jogunk van tehát az öregedés külső tüneteit a veszélyezettség szorongása nélkül szemlélni. Ez a gátlástalanság fokozottan csökken; öregkorra úgy illik, hogy egészen eltűnjék. Az a már ismert működésű humor, amelyet szavaink gépies – akaratunktól független – tettre készsége teremt, csak részben leli meg akkor, amidőn épp ily módon akaratunk ellenére a tettre készség elmarad, s a gép – szinte embermódra – meg-megmakacsodik. Nem férfinak való hely azoknak a hármas tükröknek a közepe, amelyek a pipereasztalokat a szárnyas oltárokkal rokonítják. De képzeletben nagyon is helyénvaló minél többször odatelepednünk. Főleg a riasztó tünetek kezdő jelentkezésekor. Az öregkorról szóló irodalomban – a klasszikusban főleg – azért oly ritka az olvasható, mert a szerzők ugyan helyesen a tudathoz fellebbeznek, vagyis egy testi támadást a szellem fegyvereivel akarnak visszaverni, de e fegyvereket ósdin, rosszul forgatják. Hamisan érvelnek, bábukat döfnek át. Harsány és szikrázó vigaszuk olcsó, piaci. Mindig is azok dőltek be nekik, igen természetesen, akiknek nem volt szükségük rájuk; a fiatalok. De látható, hogy ezek a szerzők őnekik is akarnak tetszeni, nem minden riszálás nélkül. Örök helyzet, hogy a könyvek összehasonlíthatatlan zömét fiatalok olvassák. Az öregek jobbadán csak írnak. Fiatal ember ezerszerte több hal meg, mint öreg. Tartsanak hát a haláltól ők. Az öregeknek eszerint nem kell félniök a haláltól. Logikai ficamot, csillogó szó- és eszmejátékot ritkán hordtak össze annyit, még a tudás egyházatyák is – Szent Ágoston! Szent Tamás! – mint a halálról szólva. Nem rettegsz hajóra szállni? Annyi ember veszett hajón! Így a polgár. S te nem rettegsz ágyba feküdni? Abban aztán még több veszett. Így a tengerész. Üveget gyémántnak járó gonddal köszörülni, aztán még a sarkain külön is csiszolgatni, majd osztályozni, minősíteni – nem, semmi hiábavalóság-halmazról nem derült ki jobban, hogy úgy, ahogy van, kisöprendő. Mindez a szellemi „gyöngy és drágakő”, ahogy mondani szokás, legfeljebb csecsemők szem- és tyúkok lábgyakorlatául, szarkák ízlésének ösztönzéséül használható. A filozófia egy mukkot sem tud a halálról. A bizonyítás? Rég kimondta volna.
|
FordításokLengyelW łodzi Charona czyli o staro… Hanna Kużniarska Orosz ДЮЛА ИЙЕШ В ладь… Татьяна Воронкина Kérjen fordítást! |