Imre Flóra: A kapu

Így állunk némán, bronzba öntve,
Annak a kapunak két oldalán.
Opálos ég fekszik a csöndre,
A homokon lustán kúszik a láng.

Tudjuk, érezzük mind a ketten.
Üvegesen vibrál a levegő.
A fény mindegyre élesebben
Rajzolja vázunk vonalát elő.

Kétfelől feszítve az íven.
Végtelen messze sólyom árnya ing.
Állunk higgadtan, gyönyörűen,
S a lépésről álmodnak izmaink.

Tiamaniere ni mute staras,
En flanko de la dompordo.
La ĉielvolbo mute kuŝas,
En sablo grimpas la fajrolango.

Ni scias, ambaŭ sentas.
Vibras la aero.
Lumo pleje vibras.
Desegnaĵo de nia korpo.

Arko de du flankoj streĉas,
Malproksime estas falko.
Ni kviete, belege staras,
Kaj sonĝas nia muskolo.