Jász Attila: Mintha egy szigeten

Mit is mondanék anyámnak, 
ha egyszer váratlanul felhívna. 
Hirtelen nem mondhatnék mást, 
üzennék át, hogy körülbelül mi 

megvagyunk, na és veled mi van, 
láttad az új virágokat a síron, 
és hallottad, ahogy érdeklődő kérdését 
unokád hangyapiszkálgatás közben 

nekünk szegezte. Hogy akkor most 
merre van a mami keze, merre a lába. 
Mi meg csak néztük egymást 
a gyerek anyjával, épp virágültetés közben, 

elkezdtünk volna valamit magyarázni, 
de lehet, hogy csak mutattuk, 
túl egyszerű lett volna válaszolni. 
Ezért szinte lehetetlen. Ahogy nem tudnék 

mit mondani hirtelen anyámnak se, 
ha váratlanul tényleg felhívna egyszer, 
és egymás kezéből kapkodnák ki a kagylót 
apámmal, ahogy életükben sohase tették. 

Mintha egy szigeten, békében élnének 
Így telnek most már nélkülük az esték.