Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Jász Attila: Appresso (Után Olasz nyelven)

Jász Attila portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Után (Magyar)

Sanyinak


Bátorságot kaptunk tőle. Ahogy a kövér lány mászott előttünk a sziklán. Ha ő meg tudja csinálni, mi is. Araszolni lefelé a függőleges sziklafalon tériszonyba kapaszkodva. Alattad a tenger csapkodja a sziklát, nem nézel le, csak hallod. Meg talán majd minket is, ha már. De nem volt idő gondolkodni, mászni kellett tovább a kövér lány mellett, miközben folytonos szédülés fog el. Lehetetlen, hajtogatjuk félhangosan. Hogy itt lehet csak lejutni. Hogy egyáltalán. A hercegnő sziklafalakkal elzárt strandjára, magányterületre. És elképzelni se tudtuk, a frissítő mártózás után hogyan is mászunk majd vissza. Egyáltalán. És maga a hercegnő hogyan juthatott le. Titkos ajtón talán. És szegény Rilke, ő hogy. Nem tudom, némák a duinói gyíkok. Most figyelni kell, mászni. A kövér lány után.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://lyrikline.de

Appresso (Olasz)

A Sanyi

Ci aveva infuso del coraggio. La ragazza grassa, come
scendeva sulle rocce davanti a noi. Se lei ne è capace,
allora anche noi. Scendere sul dirupo verticale,
aggrappandosi  alle vertigini. Sotto di te il mare
sferza la roccia, non guardi ingiù, lo senti soltanto.
Forse presto, sferzerà anche noi. Ma non c’era tempo
per pensare, bisognava continuare a scendere vicino
la ragazza grassa, mentre tutto il tempo soffri di
vertigini. Impossibile, ripetiamo a mezza voce. Che
solo qui si possa scendere. Se è mai possibile.
Sulla spiaggia della principessa, chiusa dai dirupi,
il suo territorio di isolamento. E neanche sappiamo
immaginare come risaliremo dopo aver fatto un
bagno rinfrescante. Semmai. E anche la principessa
come arriva quaggiù. Forse attraverso una porta
segreta. E povero Rilke, lui come. Non so, le lucertole
di Duino sono mute. Or’ bisogna star’ attenti,
strisciare appresso la ragazza grassa.
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap