Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Jékely Zoltán: Verso il nuovo millennio (Új évezred felé Olasz nyelven)

Jékely Zoltán portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Új évezred felé (Magyar)

Mi kétezerben nem élünk, szegénykém,
az új évezred nem lel itt bennünket;
fekszünk a mélyben, s az ég régi kékjén
fenn, fenn különös új gépek keringnek.
Lebontották a házat, hol születtünk,
– mint a Tabánt. Ágyunk, székünk elégett.
Sok könyvünk méltatlan kezekben eltünt –
s hová lettek alakunkról a képek?
Az útakon új cipők nyikorognak,
más ruhában más lányok lengedeznek.
Mint lelke eldugott öreg boroknak:
az álmunk egyre sűrűbb, édesebb lesz.
Tovább lóbálja felettünk az égen
az idő a napot, e lassú ingát,
s úgy alszunk már, mint földünk más felében
a kőbepólyált, hosszucsontu inkák.

 
1935



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://dia.jadox.pim.hu

Verso il nuovo millennio (Olasz)

Nel duemila noi non saremo in vita, poverino,
il nuovo millennio non ci troverà qui;
giaceremo nella profondità, e nel blu del
cielo voleranno strani apparecchi nuovi.
Avevano demolito la casa, dove siamo nati,
– come Tabán. Bruciato il nostro letto, le sedie.
Nelle mani indegne sparirono molti dei nostri libri –
e che fine hanno fatto le foto sulle nostre figure?
Sulle strade scarpe nuove scricchiolano,
in vestiti diversi altre ragazze svolazzano.
Come l’anima dei vecchi vini nascosti:
diventa sempre più denso e dolce il nostro sogno.
Sopra di noi, nel cielo, il tempo continua
a dimenar il sole, questo pendolo indolente,
e noi dormiamo già, come gli inca dalle lunghe
ossa, sull’altro lato della terra, in pietre fasciate.

1935



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap