Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Jóna Dávid: Una sorta di silenzio buono (Jóféle csönd Olasz nyelven)

Jóna  Dávid portréja

Jóféle csönd (Magyar)

Jóféle csönd… belefeledkezős.
Az egykor gondosan összehajtogatott, eltett pillanataidban maradhatsz kicsit.
Néhány perc lehet, nem több. Vagy ki tudja?
Nem mozdulsz. Jólesik, ahogy a könny az arcodon keresi útját, s meg-meg lódul.           
Vigyázod a csended, úgy, mint egyetlen szappanbuborékot, amit nem érinthetsz.
Fénytelen ragyogás ez, a kézen fogott ember puha lépteivel mész, mintha tudnád, merre kell.
Nem tudod. Vezetnek.  Sorsába temetett létezésed örvénylik a jóféle csönd varázslatában.
 
Jóféle csönd… újragondolós,
szokáspikkelyei mögé látó csönd. Résnyire nyitott ajtó fénye.
Sziromkönnyű lesz minden, messzeség és közelség egyben.
Megjelenik a vágy, a némán veszteglő szerelemben, és érzékeidbe hízelgi magát.
Mondom: jóféle csönd ez!
 
Beléd karol a pillanat. És mindent visz. Miközben összecsúsznak az évek történései.
Idegen városok sosemvolt találkozásaiban készül a szív… hogy mire?
A csöndön túli világra.
Öröklétről suttogó gyufaszálak. A szavakon túl barangolsz.
Ott, ahol érvényét veszti a test okossága. Talán már sehol sem vagy. És ez jó.
Elhanyagolt létünk szorongásaiból enged.  Mossa arcod meleg nyári eső.
Nem az mossa, csak így érzed. Jóféle csönd ez. Kegyelmet hozó.
 
A véletlenekben nem lehet hinni. Így marad az, hogy semmi sem az.
Mármint semmi sem véletlen. Mozdulatlanságod helyet kínál a megbocsájtásnak.
Hagyod magad. A harapásnyomok nem irányítanak. Nem elszánt vagy, hanem könnyű.
Jóféle csönd ez. Bársonyos.
 
Az idő már toporog, Téged akar. Nyerget sosem látott lovak dobognak a füledben.
Erőtlen és eltökélt vagy. Arra gondolsz, hogy később akarsz emlékezni erre.
Erre a jóféle csöndre. Mikor kisétáltál a zárt ajtók mögül.
 



FeltöltőN.Ullrich Katalin
Az idézet forrásaJóféle csönd, Hungarovox Kiadó
Megjelenés ideje

Una sorta di silenzio buono (Olasz)

Una sorta di silenzio buono… in cui smarrirsi.
Puoi rimanere un po’ nei tuoi momenti, accuratamente
piegati e conservati, d’un tempo.
Possono essere alcuni minuti, non di più. O chi lo sa?
Non ti muovi. Trovi piacevole, che sul tuo viso la lacrima
cerca la sua strada, s’arena, poi riparte.
Proteggi il tuo silenzio come l'unica bolla di sapone, che
non puoi toccare.
Questo è un bagliore senza luce, cammini con passi
morbidi dell’uomo tenuto per mano, come se sapessi da
che parte andare.
Non lo sai. Ti stanno guidando. La tua esistenza sepolta
nel suo destino turbina nella magia del silenzio buono.
 
Una sorta di silenzio buono…ripensabile,
silenzio vedente dietro le scaglie dell’abitudine.
Luce della porta socchiusa.
Come i petali, tutto sarà leggero, la lontananza e la
prossimità al tempo stesso.
Nell’amore mutamente sprecato, comparirà il desiderio,
cercando di ingraziarsi i tuoi sensi.
Dico: una buona sorta di silenzio è questo!
 
Il momento ti prende sottobraccio. E porta via tutto.
Mentre gli eventi degli anni si confondono.
Negli incontri mai esistiti delle città estranee si prepara
il cuore…ma a che cosa?
A un mondo oltre il silenzio.
Fiammiferi, che sussurrano dell’eternità. Stai errando
oltre le parole. Là dove il senno del corpo perde validità.
Forse non ci sei più da nessuna parte. E questo è un bene.
La nostra coscienza trascurata si libera dalle sue ansie.
Calda pioggia estiva ti lava il viso.
Non è quel, che ti lava, solo così ti sembra. Una sorta di
silenzio buono è questo. Portatore di benevolenza.
 
Non si può credere nelle coincidenze. Ne consegue, che
nulla è, quel ch’è.
Ossia niente è coincidenza. La tua quiescenza cede
il posto al perdono.
Ti lasci andare. I segni dei morsi non ti orientano. Non
sei determinato ma remissivo.
Una sorta di silenzio buono è questo. Vellutato.
 
Ormai il tempo si spazientisce, vuole te. Cavalli mai
sellati scalpitano nelle tue orecchie.
Sei senza forze e risoluto. Stai pensando, che di questo
ti vuoi ricordare più tardi.
Di questa sorta di silenzio buono. Quando sarai uscito da
dietro le porte chiuse.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap