Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

József Attila: Gyönyörűt láttam

József Attila portréja

Gyönyörűt láttam (Magyar)

Gyönyörűt láttam, édeset,

elképzeltem egy gyenge rózsát.

Elbámészkodtam s rám esett,

mint nagy darab kő, a valóság.

 

Ám ez a kő is képletes.

A legjobb, ha mindent kimondok.

Igy oktatnak ügyeletes

és tanulságos napi gondok.

 

Lám, ösztönöm helyes nyomon

járt, amikor bejött az ember.

"Kikapcsolja a villanyom" -

ez zúgott bennem, mint a tenger.

 

A kés ott volt az asztalon

- éppen a ceruzám hegyeztem -

ha ezt az embert leszurom,

tudom, mindennel kiegyeztem.

 

El voltam keseredve. Hát.

Minden sötét és szomorú lesz.

Állat védheti otthonát;

hanem másfajta háború ez.

 

Fegyvert ragadni gyengeség:

megöl az ellenség és megver

s elszáll rólam a kedves ég.

Jogállamban a pénz a fegyver.

 

A hadviselés itt ma más.

A hős a kardot ki se rántja.

Bankó a bombarobbanás

s mint fillér, száll szét a szilánkja.

 

Igy okoskodtam s jónapot

kivánva elhuzódtam oldalt

s este a nyájas csillagok

rámnevettek a teli holddal.

 

1937. jún.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.mek.oszk.hu

Ho visto una meraviglia (Olasz)

Ho visto una meraviglia, deliziosa,

ho immaginato una rosa delicata.

Mi son distratto e come un grosso

macigno, la realtà mi piombò addosso.

 

Ma anche ‘sto macigno è simbolico.

La cosa migliore è se dico tutto.

Così m’ammoniscono i solerti

e istruttivi problemi quotidiani.

 

Beh, quando è entrato quell’uomo,

il mio istinto mi suggeriva giusto.

“Mi staccherà la corrente” –

come un mare mi ronzava dentro.

 

Il coltello stava là sul tavolo,

- stavo giusto temperando la matita –

so già, se accoltello quest’uomo,

mi sarò riconciliato con il mondo.

 

Certo, ero veramente disperato.

Sarebbe diventato tutto triste e buio.

L’animale può difendere la sua cuccia,

ma questa è tutt’altro tipo di lotta.

 

Passare alle armi è debolezza:

il nemico mi uccide mi sconfigge

e mi abbandonerà il ridente cielo.

Il capitale, è l’arma, nello stato di diritto.

 

Qui oggi è diversa la belligeranza.

L’eroe non sguaina la sua spada.

La bomba, è la banconota che esplode,

volano i centesimi come le schegge.

 

Così almanaccavo e augurando

buon giorno mi son scansato,

e a sera mi sorridevano le stelle

ammalianti e la luna dal cielo.

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap