József Attila: Lo sai che il perdono non esiste (Tudod, hogy nincs bocsánat Olasz nyelven)

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

1937

Lo sai che il perdono non esiste,
perciò ogni afflizione è inutile.
Sii quel che devi essere: un uomo.
Sopra di te spunterà l’erba.

Il peccato non sarà più leggero,
le tue lacrime versate, tutto invano.
Tu sei un testimone per questo,
magari potresti anche esser grato.

Non tacciare, non giurare,
non detestarti per questo,
non venerare, non conquistare,
di nessuna schiera prendere parte.

Rimani irrilevante,
i segreti altrui non spiare.
Non dispregiare l’umanità,
sei un uomo, ne fai parte.

Ricordati che stavi rantolando,
che il tuo scongiuro era vano.
Un falso testimone sei diventato,
nel proprio processo vero.

Nel bisogno Il Padre avevi invocato,
se Dio non c’è,va bene anche l’uomo.
Nella psicanalasi ti sei ritrovato
un ragazzaccio dissoluto.

Avevi creduto alle parole facili,
ai vari protettori pagati,
ma come vedi per questo,
nessuno ti disse mai che eri bravo.

Tradendoti, ti amavano tanto,
tradendo, non puoi fare lo stesso.
Perciò l’arma caricata, adesso
stringi al tuo cuore vuoto.

Rigetta tutte le tue dottrine,
spera in un amore fedele.
Perché crederesti come un cane,
a colui che a te si affiderebbe.