Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Juhász Ferenc: Látomásokkal áldott életem

Juhász Ferenc portréja

Látomásokkal áldott életem (Magyar)

Csodák, csodák és látomások,
vad víjjogások, zokogások!

Csodák, csodák, csodák ömölnek
két szememből, mint a könnyek.

Világot-rázó szél nyöszörög
csontvázam pillérei között.

A hús lombjait szüntelen rázza
a létezés lázas látomása.

Szívemet sárkány-foggal rágja
az elmúlás szörnyű csodája.

Halántékomban tűz dörömböl,
kiszakadna a vérkörömből,

ráomlana az éjszakára,
mint a csillagok vér-szakálla.

Tarkómban milliárd meteor hemzseg,
fém-ruhás seregek nyüzsögnek,

sisakos főkkel, vértezett lovakkal,
világ-újító akarattal.

Kínok kopár szikláit érzem,
virágja itt-ott a szemérem,

könny rezeg sóhaj növényi szárán,
átok énekem sebzett Jób-száján.

Pedig nem vágytam látomásra,
csak a magányra, soha másra.

Vágytam egyszerű, tiszta hitre,
ami az embert megsegítse.

Kifakadni, mint a virágok
és meghalni, mint a virágok.

Osztani magamat meg mással,
nem fölperzselni a látomással.

Élni derűsen a fényben
és becsukódni észrevétlen.

Szólni egyszerű, tiszta szókat,
elsiratni az elmúlókat,

ujjongani a születőket,
fagytól óvni a növekedőket,

lenni kosara piros, vak kölyöknek,
szalma-háza a kamasz-rózsatőknek.

Csak úgy, mint az én jó apám volt,
aki maga a tisztaság volt,

a fizetést mindíg haza adta
és volt egy ünneplő kalapja,

amíg a februári este
kezét a mellére szögezte,

orrát a halál kihegyezte,
mint a ceruzát ő, ha elment Pestre.

Volt tiszta könnycsepp, szelíd óhaj,
míg fölitatta a tüdőbaj.

De háborgok, akár a tenger
zöld nyála szikla-bálványokra fölver.

Mélyében látomások nyílnak,
foszforos-csodái a kínnak,

fényt-virágzó szörnyű-szépek,
lomha cápa-libbenések,

remegő, puha bánat-erdők,
világító kék álom-ernyők.

De szorítanak nagy adók,
tejútak kígyó-csontváza lóg

robbanva, derengve a szívemben,
kásásodva és ércesebben.

És téged tudnak csak áldani
végzetem arany-szárnyai,

szíved körűl a fogsorom,
mint bárányba vájt saskarom,

ki úgy viseled e csodát,
mint a tüzes vaskoronát,

mint láva-ömlést gyönge völgy,
te izzó asszony-Dózsa György!

Ki sorsodon úgy cipeled
vadló-sörényű fejemet,

mint viaszrózsát a csiga,
rajtunk mélytenger-éjszaka,

a csillag-rojtos homlokot,
s ujjaiddal elsimítod

a duzzadt, égő éveket,
mint nagyanyám a mirigyeket.

Kin átzúg ez a csoda-zavar,
mint kerten a nyári vihar,

ki ember-módra elviseled
látomásokkal áldott életemet.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német
Görög
Angol
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Örmény
Izlandi
Olasz
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap