Juhász Gyula: A munka

Én őt dicsérem csak, az élet anyját,
Kitől jövendő győzelmünk ered,
A munkát dalolom, ki a szabadság
Útjára visz gyász és romok felett.
A gyárkémény harsogja diadalmát
S a zengő sínen kattogó vonat.
A béke ő, a haladás, igazság,
Mely leigázza a villámokat.
Nagy városokban, végtelen mezőkön
A dala zeng és zúgni fog örökkön,
Míg minden bálvány porba omol itt.
Én őt dicsérem csak, az élet anyját,
Kinek nővére Szépség és Szabadság
S kinek világa most hajnalodik.  
         

Mother of life, I praise her every day,
Her, source of future victories' relief,
I sing of labour which leads to freedom's way,
Above, beyond the ruins and the grief.
The factory chimneys of her triumphs blare,
As do the clanking trains between the halts.
She is the peace, the progress: just and fair,
Which will subdue the fiercest thunderbolts.
In cities grand, throughout the endless acres,
Her song will ring and boom and fill the ages,
Until all the idols here will surely fall.
Mother of life, with sisters Freedom, Grace,
To her I give my every joyful praise,
Her, whose new world is dawning over all.