Anch'io (Magyar)
Művész vagyok. Kifáradt, keskeny ujjam
Egy lant idegén álmodozva babrál,
Úgy simogatom a szép és új igéket,
Mint perzsaszőnyegét a kalmár.
Szerelmes vagyok rejtelmes szavakba,
Melyek nagy órák lázában fogantak
És pirosan és égőn és ragyogva
Új színeket lopnak az alkonyatnak.
Nem látom én az utcák szürkeségét
S a közönyös arcok nekem nem élnek.
Testvéreim a csillagokba néző
Nagy álmodók, a szomorú merészek.
Művész vagyok. Mélységek és magasság
Gyopáros ösvényén kúszom magamban.
Keresek egy virágot, új virágot,
Hogy érte életemet adjam! Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://mek.niif.hu |
|
Anch'io (Angol)
I am an artist. My tired, narrow finger Sleepily fidgets upon a lyre's nerve, I am stroking every new-found lovely word, as Vendors their Persian carpets whilst they serve. I am in love with words of mystery, which Were conceived in the fever of great hours, And glowing red, and shining, brightly burning, Steal new hues for when night day devours. I do not see the greyness of the streetscapes And a stolid face for me is not alive. My kin-folk are the ones who're staring star-ward, Great dreamers, sad ones, those who boldly strive. I am an artist, along the depths and heights of Edelweiss trails, alone I clamber. I'm looking for a flower, for a new one, So that for it my life I may surrender.
|