Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Juhász Gyula: Al tempo (Az időnek Olasz nyelven)

Juhász Gyula portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Az időnek (Magyar)

Idő, örök öreg, ki messze, fenn
A végtelen szikláján ülsz magad
S csak nézed hallgatag, vén bérceken,
Hogy az eón, az év, a nap halad.

Csak nézed, hogy a tenger és a könny,
A vér és víz hogy árad és apad,
Csak nézed, hogy vív a fény és a köd
S hogy múlik el világ és pillanat:

Idő, örök öreg, mi lenne, mondd,
Ha egyszer elszunnyadnál és e zord,
Nem lankadó játék megállana:

A hulló őszi lomb a lomha légben
S az elmúlás halálhozó ködében
Szívemből szálló sóhaj dallama?



FeltöltőVincent Savanti
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu/
Megjelenés ideje

Al tempo (Olasz)

Tempo, vecchio tempo, che stai seduto,
Soletto, lontano sulla roccia dell’infinito,
E osservi taciturno, sul vecchio scoglio,
Come passano l’eone, gli anni e il giorno.
 
Stai a guardare, come il mare e la lacrima,
Il sangue e l’acqua s’ingrossa e decresce,
Stai a guardare come lotta la luce e la nebbia,
Come volge al termine il mondo e l’istante.
 
Tempo, vecchio tempo, dii, cosa accadrebbe
Se per una volta tanto t’assopiresti e questo
Severo, indefesso gioco s’interromperebbe:
 
Le foglie autunnali cadenti nell’aria ignava
La melodia del sospiro, che nella nebbia
Mortifera del trapasso, dal mio cuore s’eleva?
 
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

Kapcsolódó videók


minimap