Kálnoky László: A régi ház

Egy gyomfölverte őszi kert vöröslik,

hol az égő avar

tüze tompán fénylik a ködön át,

és a kőszobrot ellepő bozótnak

ormótlan, zöld szoborformája van.

Fölösleges belépni a szobákba,

ahol törött ablakon, rozsdaszeplős

tükrön árnyékokat táncoltat most a szél,

s a tapétáról megszöktek a színek.

Nem oldozhatja senki föl

a jövevényt, ki halasztást kapott,

a földön vesztegelni egyelőre.

Odabenn se pattanna szét

a homlokát szorongató vasabroncs.

Jobb elrohanni messze,

a korlát nélküli fahídon át,

vagy nézni lenn a vasszínű vizet,

amelyben arca eltorzult ellipszis,

és szája megvonagló téglalap.