Képes Géza: Őszi elégiák 1.
Őszi elégiák 1. (Magyar)Szitál az üszkös pázsitok felett piros permeteg: érett falevél. Vad-nyomot, ösvényt - mindent betemet s utánad sem marad jel itt, ne félj. Tölgymakk pereg, most száraz ágat ér, hangvillaként rá megpendül az ág: e fa-hangból inditja meg a tél a botfülü szelek zenekarát. Az ég okádja majd a pelyheket, s mig újra elcsitul a fergeteg: a bokrok már ezüst-gyapjas juhok. S az erdő: zuzmarás szakállu őrszem a vihar után bámul eszelősen s kékrefagyott tenyerébe huhog.
|
FordításokOlaszElegie autunnali 1. Cikos Ibolja Kérjen fordítást! |