Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kölcsey Ferenc: Elfojtódás

Kölcsey Ferenc portréja

Elfojtódás (Magyar)


Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki még
Az elsülyedt boldogság után,
Mint nem sírt senki még
Legfelső pontján fájdalmának,
Ki tud? ki tud?

Ah, fájdalom –
Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély,
Nincsen több, nincs sehol!

S mért nem forr könnyű szememben?
S mért hogy szívem nem reped meg
Vérözönnel keblemen?


Reprimersi (Olasz)

Oh, piangere, piangere, piangere,
Come mai nessuno aveva pianto ancora
Per un amore profondato,
Come mai nessuno aveva pianto ancora
Al culmine del proprio dolore,
Chi è capace? Chi è capace?
 
Ahi, il dolore –
Ardente, come il mio, errante e profondo,
Non v’è più, non v’è in nessun luogo!
 
E dai miei occhi perché non erompono le lacrime?
E perché il mio cuore non si spezza
Inondando il mio petto di sangue?
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap