Kalász Orsolya: le mani che significano il mondo (világot jelentő kezek Olasz nyelven)

Ahol megérintjük egymást,

mintha a bőrön

tenyérnyi színpad nyílna,

reflektor is a kiáradó hő  -

meleg fénykörébe

lép az, ami lélek

de se nem a tiéd, se nem az enyém,

az, aki csak egymásban

fokozható önmagunk. 

Tudni, hogy így van és nem félni,

miközben bőrünk kockáztat,

ez  világot jelentő kockázat,

tudni, hogy így van és nem félni,

nekünk a vihar szeme,

a legendás egyszemű csönd,

a lelkismeret nélküli csönd,

mély és meghitt,

tehát egy tó is, fölé

eget emelek kezedből

és ahogy csak erővel bírom,

úszom tükrözött felhői közt.

Dove ci tocchiamo,

come se sulla mia pelle s’aprisse

un palcoscenico grande quanto un palmo,

l’anima, che non è né tua né mia -

entra nel calore dei riflettori

e nel cerchio della sua luce,

non è altro, che noi stessi,  

esaltati uno nell’altro.

Saperlo che è cosi e non temere,

mentre la nostra pelle rischia,

un rischio che può significare il mondo,

saperlo che è cosi e non temere,

per noi è l’occhio del ciclone,

quel leggendario silenzio con un occhio,

il silenzio senza coscienza,

profondo è intimo,

dunque è anche un lago,

dalle tue mani su di esso

rialzerò un cielo,

e per quanto le mie forze permettono

nuoterò tra i riflessi delle sue nuvole.