Kassák Lajos: 54 (Lámpák vörös fejét kibontani…)

Lámpák vörös fejét kibontani a ködből ez a feladat
és a vér ami megtört kezeinkből csepereg de nem ezt
az építés törvényeit a földet és a gyerekek szolgaságát akarjuk elmondani
a vékonytollazatú madár megfagyott a kilincsen látni amint a fiatal házaspár elvonul
a túlsó parton az éjszaka emlői friss vizet permeteznek
reménykedni reménykedni
harcolni harcolni
a szenvedés íze szétmállik a reggelben és egyáltalán meg tudunk-e halni a termékenység rózsáival a körmeink alatt
zuhanó harangok
a tűz fellobogott a kakasok álmában s az árnyék észrevétlenül átváltozott
a hintán
völgyek ásítanak és zokognak
kifeszített háló vagyok ég és föld között menetelni fölfelé
csak menetelni fölfelé a hegyre melyet anyánkból és szeretőnkből neveltünk és mindazonáltal
mégis
így alszik bennünk szagos rózsafa ágyán az ördög
a nap megitatja az állatok szemeit
nyomorúságunk fészkeiből megszületik a kiáltás és a gyöngy ami a vizek színén világít.