Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kassák Lajos: 94 (Ko hoda u vrtu…) (94 (Ki jár a kertben…) Szerb nyelven)

Kassák Lajos portréja
Fehér Illés portréja

Vissza a fordító lapjára

94 (Ki jár a kertben…) (Magyar)

Ki jár a kertben hogy virágzik a föld és énekelni kezd kalitkábazárt madaram
ki az ki írást tesz az asztalomra és átlép a falakon melyekből nedvesség szivárog
nevemen szólítanak és látom az üldöző katonák árnyékát a kék égen
szaladj szaladj mondja valaki a hátam mögött de két lakat van az ajtón amelyen kiléphetnék
két rózsa nyílik a vázában
arcképed a távoli fényben
engedjétek meg hogy köszöntsem őt könyörgök az őrség felé engem vár ő friss vízzel a korsójában s az édesség gyümölcseivel a keblén
évszakok váltakoznak fölöttem anélkül hogy valaki meghallaná kiáltásom
ó hol vagytok most barátaim és ti ellenségeim is mind
emlékszem még arcotok ráncaira sötét szemeitekre s a fegyverekre miket nevetéstek hullámaiban viseltek
ti akik irigyelitek az élőket és átkozódtok a halottak fölött vigyétek szét vérből merített énekeimet
egyazon órában gondolok rátok és a kedvesemre
az ő arcának fényében meneteltek mint minden ezen a világon
az ő világosságában írom én is ezt a költeményt
és boldog vagyok hogy virágzik a földem s vidáman énekel kalitkábazárt madaram.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://dia.jadox.pim.hu

94 (Ko hoda u vrtu…) (Szerb)

Ko hoda u vrtu da zemlja cveta i moja u krletku zatvorena ptica pevati počela
ko je taj ko mi na stol pismo ostavlja i zidove iz kojih vlaga se cedi prekorači
po imenu me oslovljavaju i na plavom nebu senku vojnika progonioca vidim
trči trči reče neko iza mojih leđa ali dva lokota su na vratima preko kojeg bi mogao izaći
dve su ruže u vazi
u dalekom odsevu tvoj portret
dozvolite da pozdravim nju preklinjem stražare u krčagu sa svežom vodom i na grudima sa plodovima slasti me čeka
godišnja doba se menjaju bez da iko moje vapaje čuje
moji prijatelji a i neprijatelji gde ste vi sada
sećam se vaših naboranih lica tamnih oči i oružja koje ste u valovima grohota nosili
vi koji živima zavidite i preko preminulih hulite raznosite moje krvlju nadanhute pesme
u istom času mislim na vas i na moju draganu
kao uostalom sve na ovom svetu u sjaju njenog lica koračate
i tu pesmu u njenom svetlu pišem
i sretan sam jer moja zemlja cveta i moja u krletku zatvorena ptica peva.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp: feherilles.blogspot.com

minimap