Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kassák Lajos: Il cavallo muore gli uccelli prendono il volo (Tratto iniziale) (A ló meghal a madarak kirepülnek (Nyitó részlet) Olasz nyelven)

Kassák Lajos portréja

A ló meghal a madarak kirepülnek (Nyitó részlet) (Magyar)

Az idő nyeritett akkor azaz papagályosan kinyitotta a

szárnyait mondom széttárt vörös kapu

szeretőmmel kinek fekete gyémántok voltak befalazva

az arcába s 3 gyereket cepelt a kétségbeesésében

a gyárkémények alatt ültünk

tudtuk holnap a görbe vonalak

ho zsupp ho zsupp

azt mondta elmész KASIKÁM és én elszáradok a

pódiumokon s nádler ur mázolmányaiban

nyilván

nyilván

az uristen megfeledkezik a szépasszonyokról

már jött is a félkrisztus faszobrász

fiatal volt és gyalázatosan igazságszagu

holnap tul leszünk a magyar határon

hát igen hm igen

nyilván nyilván

a város rohant mellettünk

ide-oda forgott és néha fölágaskodott

láttam az apám kajla szalmakalapját amint uszkál a hó-

üveg fölött a patikától a szentháromság-szoborig és

vissza

valamikor azt hitte az öreg 21 éves koromban káplán

leszek az érsekujvári plébánián

de épen 10 esztendővel előbb sporni ur lakatosmühe-

lyében ettem a füstöt

az öreg már csak nagyon ritkán járt közénk haza

később az én szépen elgondolt jövőmet is beitta és ki-

pisálta a sörrel

szerelmes lett egy öreg takaritónőbe

kihullott a haja s csak a cigányokkal barátkozott

1909 április 25

Párisba készültem gyalog a faszobrásszal

a kisváros ült a pocsolyában és harmonikázott

leveszem rólad a szárnyaimat ó szent kristóf te sohse

leszel az apád fia

egy részeg ember krokodilkönnyeket sirt az "Arany

Oroszlán" szálló falának dülten

éreztem mindennek vége

keresztül szaladt rajtam egy vörös sinpár s a tornyok-

ban harangoztak

galambok bukfenceztek a háztetők felett

jobban mondva galoppoztak a napkocsin

a ferenciek uj harangja szinte énekelt már

aki aludni készül fényesitse ki az ólomrudakat

az órák fehér juhászkutyákon kisértenek

éreztem mindennek vége

pálinkások és rövidárukereskedők becsukták boltjaikat

csak menj vissza barátocskám a gyerekeidhez

a kerekek többet nem fordultak visszafelé

az ember elhányja csikófogait és néz a semmibe ahol

az élet beleharap a saját farkába

a semmibe

ó dzsiramári

Ó lébli

ó BUm BUmm

a hajó pedig döcögött velünk mint a terhes asszony

s a hátunk mögött valaki összetolta a kulisszákat

ez volt az első keresztbevágott nap az életemben

fáklyák lobogtak bennem és feneketlenségek

papagallum

ó fumigó

papagallum

a partokon huszas csoportokban vörösréz madarak kuko-

rékoltak

a fákon akasztottak hintáztak s szintén kukorékoltak

csak néha a viz fenekéről néztek felénk az elkomoro-

dott hullák

de mi 21 évesek voltunk

a faszobrásznak csunya rózsaszinü szőrök kunkorodtak

ki az állából

különben jól éltünk

csak éppen a gyomrunk átlója

hiába huztuk meg a srófokat az ökrök ujra meg ujra

nekiindultak a tarlókon át

s a szemeinket néha már alig tudtuk levakarni a lányok

bokáiról

ilyenkor mindig felkiáltottak belőlem a cintányérok

Bécsben 3 napig az utcán aludtunk

aztán véglegesen kicsavartuk magunkat önmagunkból

mi is az hogy civilizáció

az ember bekeni magát valami zománccal és irtózni

kezd a tetvektől

mi is az hogy családi kapocs

az ember holmi selyemszalaggal meghosszabbitja a köldök-

zsinórját

mi is az hogy istentisztelet

az ember félni kezd hogy ne kelljen félnie

mi talpunkra szögeztük az országutakat s a nap jött

velünk az ürben arany mértföldlábakon

higyjétek el az elefánt nem nagyobb mint a bolha

a vörös nem vörösebb mint a fehér

s ha mégis mi azért mentünk

tovább kamaralógósz ha felállitjuk a mérleget ugyis mi

huzzuk a rövidebbet

és ekkor kinyiltak a szemeink

és mélyek lettünk mint a fekete kutak a bánya vidéken

és mentünk és mentünk

13 angyal járt előttünk

szintén gyalog

és énekeltek nekünk a fiatalságunkról

már tipikus csavargók voltunk jól megnevelt bolhákkal

a hónunk alatt

szerettük az árokba hullott gyümölcsöt

a savanyutejet

és a zsidók hitközségi kasszáit

s jöttek felénk innen és onnan is a testvérek

a világ minden fajta nyelvével s csodálatosan téglabőrü

ábrázatokkal

speciális szaga volt valamennyinek

s némelyiket legyalulták a kilométerek s némelyiknek

még tejes volt a szája az anyja csecsétől

az utak fehér dunnákban hevertek alattunk

a sürgönydrótok összerántották magukat és kabalákat

irtak az égre

este láttuk amint az asszonyok lába között kinyiltak a virágok

de mi növényevők és asszonygyülölők voltunk

és áthuztuk magunkat Passaun

Aachenen

Antwerpenen



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

Il cavallo muore gli uccelli prendono il volo (Tratto iniziale) (Olasz)

E allora il tempo nitrì distese le ali a mo’ di

pappagallo dico un cancello rosso spalancato

con la mia amante che aveva diamanti neri

incastonati nel viso e nella sua disperazione

trascinava con sé tre ragazzini

stavamo seduti sotto le ciminiere

sapevamo domani linee storte

espulso espulso

disse KASIKAM tu te ne vai ed io mi appassirò

sui podi e sui scarabocchi del signor Nadler

ovviamente

ovviamente

il padreterno si dimentica di belle donne

e venne già quel’ mezzo cristo scultore di legno

era giovane e sapeva di verità in modo abominevole

domani saremo oltre la frontiera ungherese

già già

ovviamente ovviamente

la città ci correva al fianco

roteava di qua di là talvolta si impennava

vidi il cappello sghembo di paglia di mio padre come

nuota sopra la lastra di neve - vetro dalla farmacia

fino alla statua della Santissima Trinità e indietro

c’era un tempo in cui il vecchio credeva che a 21 anni

sarei diventato cappellano nella parrocchia di Érsekùjvàr

ma proprio 10 anni fa mangiavo il fumo nella fucina del

signor Sporni

il vecchio tornava ormai solo raramente a casa tra di noi

più tardi si era bevuto e pisciato con la birra

anche il mio tanto pianificato futuro

s’innamorò di una vecchia donna di servizio

perse i capelli fece amicizia solo con gli zingari

25 aprile 1909

mi preparavo per andare a Parigi a piedi

con lo scultore di legno

la cittadina era seduta nella pozzanghera e suonava

la fisarmonica

ti priverò delle mie ali o san Cristoforo non diventerai

mai come tuo padre

un uomo ubriaco piangeva lacrime di coccodrillo

appoggiandosi alla parete del’ albergo il “Leone d’oro”

sentivo è la fine di tutto

mi trapassarono un paio di binari rossi nel campanile

suonavano le campane

sopra i tetti i colombi facevano le capriole

sarebbe meglio dire galoppavano sul carro del sole

la campana nuova dei francescani oramai quasi

cantava

chi si prepara a dormire che lucidi le aste di piombo

gli orologi tentano sui cani pastori bianchi

sentivo è la fine di tutto

i venditori di grappa e le mercerie chiusero le loro

botteghe

amico torna pure dai tuoi figlioletti

le ruote non si son girate più in senso inverso

l’uomo non è più di primo pelo e guarda nel vuoto

dove la vita morde la propria coda

nel vuoto

o, giramari

O’ lébli

Ò Bum BUmm

la nave barcollava con noi come una donna gravida

e dietro di noi qualcuno chiuse le quinte

questo è stato il mio primo giorno da crocifisso

dentro di me ardevano le torce e l’abisso senza fondo

papagallum

o fumigo

papagallum

sulle rive in gruppetti da venti uccelli di rame facevano

il verso del gallo

sugli alberi ciondolavano degli impiccati e anche loro

facevano il verso del gallo

dal fondo del’ acqua solo ogni tanto guardarono verso

di noi cadaveri corrucciati

ma noi avevamo 21 anni

dal mento del scultore di legno spuntavano brutti peli

color rosa

per il resto si viveva bene

solamente il contegno del nostro stomaco

inutilmente abbiamo rinforzato le viti

i buoi ripartivano continuamente attraverso la stoppia

talvolta era dura staccare i nostri occhi dalle caviglie

delle ragazze

ed ogni volta dentro di me risuonavano i piatti

a Vienna dormimmo tre giorni per terra

dopo di che abbiamo perso ogni essenza umana

ma cosa vuol dire civilizzazione

che uno si unge di qualche smalto e comincia

a schifare i pidocchi

cosa sono i legami famigliari

che l’uomo con qualche nastro di seta prolunga

il proprio cordone ombelicale

cosa vuol dire onorare dio

che l’uomo comincia ad aver paura per non dover

avere paura

ci siamo messi a battere il selciato il sole nel spazio

camminò insieme a noi con dorati passi da gigante

credetemi l’elefante non è più grande di una pulce

il rosso non è più rosso del bianco

eppure se noi siamo andati oltre

discorso di camera se facciamo il bilancio saremo

noi i perdenti

allora si apersero i nostri occhi

siamo diventati profondi come i pozzi neri nelle zone

minerarie

e camminavamo e camminavamo

ci precedevano 13 angeli

anche loro a piedi

ci cantarono della nostra giovinezza

oramai eravamo vagabondi tipici con le pulci

beneducati sotto le ascelle

amavamo la frutta caduta nei fossati

il latte acidificato

la cassa della comunione ebraica

e ci venivano incontro da tutte le parti fratelli

con svariate lingue del mondo e coi visi di un color

mattone meravigliosi

ognuno aveva un odore specifico

alcuni dai chilometri percorsi erano distrutti

altri sapevano di latte materno

le strade si stendevano sotto di noi come coperte

bianche

i fili telegrafici si son contratte e scrivevano dei grandi

misteri nel cielo

di sera vedevamo come tra le cosce delle donne

sbocciavano i fiori

ma noi eravamo erbivori e odiavamo le donne

abbiamo tirato dritto attraverso Passau

Aachen

Antwerpen.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap