Kassák Lajos: Harc az angyallal

Lappangó fény
széthullón éppen
újjászületőn éppen
cirkuszi tűzkerék
ott ahol az idegen
még nem lát semmit.

Hárman vagyunk jelen
a születés misztériumánál
de csak egyedül érzékelem
a színváltozás csodáját.

Látom a nyálas csigákat
amint kúsznak a kőfal meredekén
nem tudva hová és miért
hallom a szomorú rigót
amint párját siratja a bokorban
s rá akar venni engem is
hullassam könnyeimet
azért amit nem ismerek
és nem kívánok.

Hárman állunk
a vörös márványtömb peremén
mégis egyedül vagyok
egy születendő világ kezdetén.
Ami volt a tapintható valóság
alámerült a roppant hideg csöndbe
súlytalanul és érdektelenül
hogy helyetadjon a sikolynak
ami a születés fájdalmából
buggyan ki mint a kénes víz
mint felszakított sebekből
a forró iszapos vér.

Már hallani is
kegyetlenül elnyújtott dalát
a minden köveken átszivárgót
minden nyomokat felfedőt
minden pillantást megriasztót
minden mosolyt megfagyasztót.

Ez az a dal
mely eltéphetetlen gyökerekkel
lebonthatatlan indákkal
fonja át a világot
s amelyet a legokosabbak
a legbutább szavakkal vádolnak.

De sem a nyers ökörbőgés
sem az undorító sündisznósziszegés
nem zárhatja be a kaput
a jövevény előtt aki
virágok illatával
fény mögé rejtőzve érkezik.

Ó végtelennek tűnő éjszakám
harcaim az Angyallal
aki újszülöttemet kérte
hajnali áldozatul.

Íme megfújom a kürtöt
ami győzelmemet hirdeti.

Ajándékot hoztam népemnek
valóságot ami tegnap még valótlan volt
egy dalt csupán
amit ő dalol
az én szájamon át.

A bit of a light
just as it falls away
just as it’s born again
a circus firewheel
there where the stranger
sees nothing yet.
 
Three of us are present
at the mystery of birth
but I alone sense
the miracle of the scene change.
 
I see the slimy snails
as they crawl upon the stone wall's escarpment
not knowing to where and why
I hear the sad thrush
as it mourns its mate in the bush
and attempts to persuade me
to shed my tears as well
for what I neither know
nor desire.
 
Three of us are standing
by the edge of the red marble block
yet I am alone
as a world is about to be born.
That which was palpable reality
sank in immensely cold silence
weightlessly and uninterestingly
to make place for the scream
which gushes from the pains of birth
like sulphurous water
like the hot ooze of blood
from wounds ripped open.
 
One can already hear
its atrociously dragged-out song
which seeps through every stone
reveals every trace
shocks every glance
and freezes every smile.
 
This is that song
which enwreathes the world
with roots that cannot be ripped out
runners that cannot be torn down
and which the cleverest
blame with the silliest of words.
 
But neither the raw bellow of oxen
nor the disgusting hiss of hedgehogs
can lock the gate
in front of the newcomer
who arrives with the scent of flowers
hiding behind the light.
 
Oh my seemingly endless night
my battles with the Angel
who had asked for my newborn
for a dawn sacrifice.
 
Hark I blow the horn
proclaiming my victory.
 
I brought a gift for my people
a truth which yesterday was still untrue
merely a song
sung by him
through this mouth of mine.