Kassák Lajos: Honegger zenéjét hallgatom

Én voltam
az egyszerű francia paraszt
kinek a felesége
kislányt szült
1412-ben.

Éppen vihar tört ránk
a horizonton
jól emlékszem
vörösen lángolt
az ég függönye
s az asszony
szent Katalinhoz fohászkodott
hogy szabadítsa meg kínjaitól.

Igazi végítélet volt ez az éjszaka
nedvdús zöld leveleiket hullatták a fák
gabonánkból kipergett a mag
rozsdát kapott a szőlő
Orleans alatt a Loire kiáradt.

Hajnalra született meg
Johanna
gyöngének látszott
s a homlokán
mintha egy rózsa nyitotta volna szét
göndör szirmait.

Nagyon szerettem akkor
az asszonyomat
akinek a szívéből indult útjára
a mi kis Jankánk
s én a hajlott hátú
feltört kezű paraszt
sírtam
nevettem
örömömben
nem is sejtve
a jövendőt
mikor is
az angyalian szép
angyalian szelíd lányunk
fegyvert ragad
hogy a falánk étvágyú
tüzet okádó angolokat
kiűzze Franciaországból.

Drága vérét hullatta Orleans
de ő felderítette egét
termő zsíros földjét
visszaadta a népnek
Franciaország dicsőségre született népének
a tarka virágok népének
a jó bor népének
akiből ő vétetett
akiért végül is
feláldozta magát
szűzen
egek balzsamától
illatozón.
Elűzte a hódítókat
felszabadította Franciaországot
végül máglyára vetették
mintha bűnös lett volna valaha is.

Ó tündöklő csillag
fehér liliomszál
burgundiai testvéreid áldozata lettél
a szentséges máglyán
ezerszer meggyalázva
ezerszer megdicsőülten.

Jeanne d’Arc
Jeanne d’Arc
messze vagy
és oly valószínűtlen
de mégis kaszanyél helyett tollal a kezemben
Budapestről szólok hozzád
1960-ban
te a semmi valósága
felmagasztalt áldozat
könyörülj minden asszonyok gyengeségén
intsél feléjük
vérző emlék
és világítson előttük a tűz
ami téged
elégetett.