Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kassák Lajos: Pablo Picasso

Kassák Lajos portréja

Pablo Picasso (Magyar)

Megszállottja egy sugallatnak

kengyelfutó aki rég kilépett az időből

egy gyermek nyugtalansága lázít

a külvilág látszata ellen

s úgy hiszed azért élsz közöttünk

hogy képeket fessél

késsel gumibottal durunggal

s olykor ezüstösen villanó fejszével.

 

Valahonnan a támadásra kész

torreádorok családjából léptél elő

s ama bizonyos csillag világított előtted

mikor francia földre léptél mely

„a jó bort és a kedves nőket termi"

azóta is ott bolyongsz Párizs sikátoraiban

a szakadó eső húrjai közt akár egy

dallam egy tőr ami átfúrja magát

az idegen anyagon s miközben ő is szenved

mint egyigaz élőt mutatja fel

mindazt amit legyőzött.

 

Ez vagy te akit végülis varázslónak kell tekintenünk

amint éppen kijutottál az erdőből

és magadhoz vonzod az árvákat.

Így vándoroltam feléd én is

majdnem vak szemekkel még a végtelen mezőn

egy cirkuszkocsi rózsaszín árnyékában

s ekkor megejtett formáid mértani tisztasága

s az a fájdalommal száguldó ritmus

amely magával ragadja az ámuló gyermeket.

Ó megbűvölő krikszkrakszok ó ezer frissen vérző seb

ó acélból és azbesztből összeépített rend ami

a rendetlenség grimaszával jelenik meg a bűnösök előtt.

Azóta is útban vagyok és lépek fokról-fokra

a létrán amit a nap pereméhez támasztottál

s látom te ott állsz a horizonton túl

egy állvány előtt emeled a karod

miközben holt színek kelnek életre

idegen dolgok mintegy leigázva megnevezik magukat

ecsetvonásaid nyomán.

 

1947



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Pablo Picasso (Norvég)

Du en innskytelsens besatte,

hurtigløper alt lenge rykket bort i tidløshet.

Et barns uro hisser deg til opprør

mot sanseverdners skinnliv

og du tror du må leve blant oss

for å male bilder

med kniv, kølle, totenschläger

og til tider med sølvlynende øks.

 

Du er noensteds trådt frem av

de angrepslystne toreadorers slekt

og hin bestemte stjerne lyste for deg

da du satte fot på fransk jord

hvor det vokser «god vin og yndige kvinner».

Fra da av gikk du deg vill gjennom trange smug i Paris,

mellom harpestrenger til det strømmende regn

slik en melodi lik en dolk trenger gjennom

det fremmede stoff og selv lidende

som det eneste levende

viser for seg alt hva han betvinger.

 

Så er du den vi tilslutt må se på som en trollmann

der nettopp er trådt ut av skogen

og trekker til seg de betyngede.

Slik har jeg også vandret mot deg

med nesten blinde øyne ennå festet på endeløs mark

i en sirkusvogns rosarøde skygge

og geometrisk renhet fra dine former bandt meg der

og denne smertefullt avstedbrusende rytme

som river med seg det undrende barn.

Å, betagende magi-meis, o tusen friskt blødende sår

å, orden av stål og asbest sammenføyet, som trer frem

for de skyldige med en uordens grimase.

Siden da er jeg underveis, klatrende fra trinn til trinn

på stigen du har lent opp mot solens skive

og jeg ser deg stå hinsides vår horisont

og heve armene foran et staffeli

hvor døde farver våkner opp til liv

og fremmede ting likeledes overvundne av din pensels strøk

sier sine navn. 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.federatio.org/mi_bibl

minimap